2017. szeptember 1., péntek

Milyen kár

A nyár eleji, nagy húshagyó-dilemma óta úgy 90%-al csökkent a húsfogyasztásom, ami azt jelenti, hogy itthon egyáltalán nem tartottam/csináltam/ettem húst, anyuéknál ritkán, és ha étteremben ettem, akkor néha rendeltem hamburgert vagy egyéb hús alapú kaját. Mondanám, hogy nehéz volt, de egyáltalán nem, sőt, nagyon jó érzés sokkal tudatosabban enni és vega opciót keresni az eddig megszokott hús-zöldség kombó helyett. 

Viszont nagyon jól megmutatja, hogy mekkora szerepet játszik a stressz abban, hogy mit kívánok, hogy tegnap délután egyszerűen csak húsra meg szénhidrátra tudtam gondolni. Úgyhogy elmentem a lidl-be, vettem sajtos kiflit, sajtot és sonkát, ma pedig kacsamellet sütöttem a salim meg a pirított gomba mellé. Nagyon örülnék neki, ha ez csak egy hullámvölgy lenne, és tudnék olyan ügyesen kajálni suliidőben is, mint nyáron, hogy például vettem a nagynénémnek két friss, puha fánkot, és eszembe sem jutott, hogy magamnak is vegyek. De ma délután vettem egy zacskó chipset is, szóval szerintem vége a boldog, kiegyensúlyozott békeidőknek. 

Apropó, a nagynéném: tegnap voltam bent nála a rehabilitáción délután, ami a kórházhoz képest egy szanatórium. De tényleg: gyönyörű, mindenki cuki, a szomszéd bácsik szobájából Bangó Margit meg a Dankó rádió szól, szóval meglepően jó a hangulat. Ő amúgy kocadohányos, napi 1-2 szálat szokott elszívni, ez az egyetlen rossz szokása, meg hogy rengeteget beszél(t eddig). És a múltkor kérte, hogy vigyünk neki cigit, szóval szerintem nyaralás-hangulata van, amit meg is értek, mivel pont a szobájuk mellett napközben nyitva van egy nagy, dupla ajtó, egy szép füves részre, ahol vannak székek is, süt a nap, gyönyörű az idő, szóval gondolom, úgy döntött, hogy majd ő kiül oda cigizgetni. És anya vitt neki, pedig hát az én szüleim totál dohányzásellenesek, de ő 83 éves, ha el akar szívni napi két szál cigit, akkor hajrá. És tegnap mesélte, hogy elszívott egy szálat, és képzeljem el, nem volt valami jó. Mondtam neki, hogy vagy most kell leszokni, vagy egy kicsit erőltesse:). Aztán mikor indultam, kikísért, és elvitt egy másik be/kijárathoz, mutatott néhány kis műanyag dobozt, hogy képzeljem el, itt lakik egy CICA. Ő óriási kisállat-bolond, és ezekből látom, hogy tényleg jól van, szerintem kizárólag a beszéde sérült, és az is rengeteget javult már. Jókedvű is, szóval örülünk. Valószínűleg hétvégékre már hazajöhet, amit még nem látunk, hogy lesz, de megoldjuk. 

A ruháimmal meg az van, hogy nekem anyu ugye varrónő volt, és van ezer csodás, színes, rám szabott ruhám, amiket ő varrt, na meg persze jópár olyan, ami nagyon különleges és története van. Na és én ezeket nem akarom elajándékozni, hanem ma elmentem a Jysk-be ma, vettem nagy, műanyag, fedeles dobozokat, és szépen, összehajtogatva elraktam őket. És majd ha az unokahúgom megnő, akkor majd elé rakom a dobozt, hogy válogasson. Van egy olyan halom is, amihez nem kötődnek érzelmeim, mert nem olyan különlegesek, de azért tök jó cuccok, ezeket majd felkínálom Phoebe-nek meg a csajoknak, a maradékkal meg jótékonykodom.

Viszont annyira kipucoltam a szekrényt, hogy egy csomó hely keletkezett, kénytelen leszek új ruhákat venni. Khm.

4 megjegyzés:

  1. Akkor is, ha vannak visszaesések, érdemes ujra és ujra elkezdeni/folytatni. Egyre hosszabb ideig fogsz tudni kitartani. Egy idö utan internalizálódnak a káros kaják elleni rossz érzések és stresszhelyzetben se gyengülsz el.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Milonka! Sajnálom, hogy csak most, dobozvásárlás után írok. Esetleg legközelebb kérd meg anyukádat, hogy varrjon neked színes díszpárna huzatot, és a ruhákat használd fel töltetnek. Akár egy puffot is tudsz így csinálni. Zs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, de én nem akarom ezeket a ruhákat felszabdalni, hátha a köv. generáció majd hordja őket (mint ahogy én is hordtam anyu ruháit).

      Törlés
  3. Ja, nem felszabdalni gondoltam, hanem pont ugy megőrizni, hogy közben használod őket. Szépen belehajtogani egy puffba, amit több darabból varrsz össze, és amikor kell valami, azt a darabot 'kinyitod'.

    VálaszTörlés