2018. február 22., csütörtök

i miss you

Szóval mondanám, hogy minden habostorta és felhőkről való láblógatás, de természetesen nem. Tök jó az egész, és kb nem hiszem el, hogy annak ellenére, hogy mennyire elengedtem ezt az egész dolgot, most mégis itt van ez a fiú, így és ennyire itt van. Az a része nem megy a dolognak, hogy elhiggyem, hogy ez egy kapcsolat, és ne úgy gondoljak rá, mint egy nagyon kellemes, ideiglenes valamire, aminek hamarosan vége lesz, mindegy, mi miatt. Kicsit mintha passzívan állnék hozzá, örülök mindennek, ami velünk történik, iszonyúen élvezem és hálás vagyok érte, de semmilyen elvárást nem támasztok, mintha... Mintha nem akarnék tevékenyen részt venni benne. Nehezen megy minden, ami elköteleződés- vagy felvállalás-szagú, mint például bármilyen romantikus kinyilatkoztatás szóban, írásban, becézés, igények kifejezése, közös tervek megbeszélése, család, barátok bevonása. Közben óriási igényem lenne minderre, és magamban szétbecézgetem, ezerszer gondolok rá, hogy hiányzik, szeretem a szívemmel, és ezeket mind nagyon szeretném elmondani neki, de valahogy mégsem sikerül. Büszke vagyok rá, és akarom, hogy találkozzon a családommal meg a barikkal, tervezgessünk, és elmondjam, mire vágyom, de közben meg úgy érzem, előbb megmásznám a Csomolungmát, mint hogy ezekre képes legyek. A múltkor olyan őrületes belső harc előzött meg egy közös szelfit, hogy vicc. De nekem ezek a dolgok sokkal, sokkal intimebbek, mint mondjuk a szex. De aztán lett (egy csomó) közös képünk, és nagyon jó érzés nézegetni, szóval... Talán nem reménytelen az ügy.

Azt hiszem, itt az idő, hogy szembenézzek az annak idején nagyon mélyre elásott démonaimmal, mert úgy tűnik, muszáj lesz, ha tovább szeretnék lépni. Valószínűleg nem csoda, hogy ha egy (a te szempontodból) boldog, szerelmes, jól működő házasságból egyik napról a másikra kilép a másik, az akkora kudarc, akkor utána gondjaid akadnak az elköteleződéssel és a bizalommal - nem a partnered iránti bizalommal, hanem a párkapcsolat műfajába vetett hittel. Ja, asszem itt tartok most. 

Közben meg nagyon boldognak érzem magam, de érzem, hogy valamit tennem kell, hogy igazán meg tudjam élni ezt, ami kettőnkkel történik.

Idő, ugye? Meg talán egy pszichológus. 

orange, you lucky!

20 megjegyzés:

  1. én hiszek a boldog párkapcsolatban! <3 #callmenaive Nagyon drukkolok, Milonka!!

    VálaszTörlés
  2. Nem vagyok pszichomókus, de engedd meg magadnak, hogy félj, hogy rágódj, mert ez természetes reakció egy olyan válás után, mint a tiéd. De közben... akár... Vele is megbeszélhetnéd ezeket az érzéseket, félelmeket. Lehet, hogy van neki mumus-űző varázsigéje, de ahhoz tudnia kell, hogy szükség van arra, hogy elmondja. ;) Szeretném, ha ez a pasi megmaradna, jól álltok egymásnak :) De főleg az áll jól, hogy boldog vagy vele. <3

    VálaszTörlés
  3. Érthető a bizalmatlanság, mert már volt részed egy pár csalódásban. De ez a baráti kapcsolatokkal is így működik. Idő kell egy kapcsolat fejlődéséhez és bizalom. Ez idővel elmélyül ahogy megismered és rá mered bizni magad. Nem megy ez könnyen. Hagyni kell időt a gyümölcs éréséhez. Nincs veled semmi gond Milonka, csak őszinte vagy és hús-vér ember, és sebezhető. Én nagyon szurkolok. Megérdemled és meg is fogod kapni!Türelem. Addig is élvezd ami van és ne félj.

    VálaszTörlés
  4. Fú mennyi mindent szeretnék erre írni. De most csak annyit, hogy bizony, türelem & idő. Drukkolok és örülök nektek! :)

    VálaszTörlés
  5. Én "rip off the bandaid" tipus vagyok, úgyhogy nem tudom nem megkérdezni (válaszolni nem muszáj): ennek mi értelme? Mármint ha már úgyis érzed ezeket a dolgokat, akkor már megtörtént a "baj", mindenképp csalódás és fájdalom lesz a vége, ha nem olyan a fiú, amilyennek remélted, vagy nem úgy alakul a kapcsolat, ahogy vágyod. És akkor nem egyszerűbb/jobb minél előbb túlesni ezeken? Kimutatni, kimondani - ha nem kölcsönösek az érzelmek vagy a tervek, legalább kiderül mielőtt sokkal magasabb felhőről esnél pofára, ha meg ő is így érez és szeretne többet, mindent veled, akkor hátha egy viszont-vallomástól (nem is a szavaktól, hanem úgy az egész reakiójából) tudni fogod, hogy ő az Ő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én ezt a kommetet, vagy kérdéseket nem értem, vagy talán csak nincsen elég infód. én ezeket nyíltan megbeszélem vele, tudja, hogy lassabban haladok, ez nem jelenti azt, h ez nem egy csupa érzelem dolog, tökre kimutatok mindent, és tisztában is van ő vele, h hogyan érzek (meg én is, h ő hogyan), itt nem egy konkrét nagy vallomás nem történik meg, csak nehezemre esik napi szinten kimondani olyasmiket, amiket ő ki tud, vagy egyszerűen benne vannak a levegőben. tudja a sztorimat, úgy van vele, hogy teljesen érthető, hogy ez van, megért, türelmes.

      a komment elejére reagálva viszont: nincsen baj, ezeket nem tudom, honnan veszed, h "ő nem olyan, mindenképp csalódás lesz a vége" blabla, én ezeket nem mondtam. én a kapcsolatokra úgy általában húzom rá a bizalmatlanságomat, nem őrá, nem a mi konkrét kapcsolatunkra. pont azért gondolom, hogy valahogy be kellene gyógyítani az annak idején sérült lelkem/szívem/önbecsülésem whatever, mert ami most van, az annyira tök jó, és annyira pont úgy alakul, ahogy remélem, hogy úgy érzem, itt az idő, h tovább lépjek, és végkéép elengedjem, ami történt velem. amit persze nem lehet, mert egy válás, csalódás mindig fájni fog, de értitek.

      Törlés
    2. Nem vettem semmit sehonnan, nem azt írtam, HOGY ő nem olyan, amilyennek remélted, ergo mindenképp csalódás, hanem azt, hogy HA ő nem olyan - vagy akkor nagyon szájbarágósan: ha ő esetleg nem lenne olyan végül... :)

      Én viszont a válaszod alapján most már nem értem az egész problémát. Ez volt benne: "magamban szétbecézgetem, ezerszer gondolok rá, hogy hiányzik, szeretem a szívemmel, és ezeket mind nagyon szeretném elmondani neki, de valahogy mégsem sikerül." - majd a kommentedben az, hogy: "tisztában is van ő vele, h hogyan érzek".
      Az én fejemben, ha valakivel őszintén megbeszélem, hogy tulajdonképpen szeretlek/szerelmes vagyok beléd, de mindenféle múltbéli dolog miatt ezt képtelen vagyok világbakiáltozva kimondani vagy folyamatosan hangoztatni, akkor ezzel gyakorlatilag szeretetet/szerelmet vallottam. És akkor ez annyira nem visszafogott megélés, legfeljebb nem szokványosan kifejezett. És értem, hogy a barátoknak bemutatás meg közös tervek megbeszélése is része lenne egy teljesen kerek kapcsolatnak, de a régi csalódást és ennek a kapcsolatnak a frissességét is beleszámítva, szerintem nem jársz rossz úton.

      Törlés
    3. a lényeg, h én értem a problémát:I
      tapasztalotom alapján aki már vált/csalódott nagyot stb az azonnal tudja/érti, miről beszélek, amúgy meg szerintem felesleges magyaráznom. de igen, köszi, szerintem is jó az út.

      Törlés
  6. Menj el pszichológushoz Ilonka. Szerintem ettől nem menekülhetsz és minél előbb mész, annál kevesebb idő megy el a passzív magadba temetéssel. Mert számomra egyértelmű, hogy el kell majd menned és én annak szurkoltam magamban egyfolytában, hogy egyszer csak készen állj már rá - évek óta olvaslak és szurkolok neked.

    VálaszTörlés
  7. üdv a klubban, mehetünk együtt pszichológushoz :D Nekem a héten két barátnőm mondta, hogy pszínél a helyem az épp aktuális gondolataimmal.

    Amúgy ezen a posztodon meglepődtem, egy csomószor miattad vagyok optimistább meg lelkesebb ebben a témában. Amiket írtál meg mondtál egyszer-egyszer, azok erősen elgondolkodtattak és jót tettek nekem abban, hogy mennyire tudok nyitni mások felé, mármint egy kapcsolatban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de nem úgy volt, h te már jársz?

      emberek, tessék rendesen járni a pszihez, ha már elmentek, mert annak hosszabb távon van leginkább hatása.. ne csak tűzoltásra használjátok, mehh :D

      (ez egy nagyon együttérző komment, csak nem látszik)

      Törlés
    2. Ja, bocs, nem én ugye, hanem Mike

      Törlés
    3. hát, egyrészt amit akkor problémának éreztem, azt megoldódott, másrészt meg úgy döntöttem, hogy inkább a rezsit fizetem be, mint a pszít.

      Törlés
  8. nincs azzal semmi baj, ha megfontoltan haladsz. amíg ez mindkettőtöknek megfelel (és innen úgy fest, hogy megfelel), addig minden okés. aztán majd az idő igazolja a férfit, vagy nem. bárhogy is, csak élvezd ki, legyél boldog. elvileg ettől ő is boldog :)

    VálaszTörlés
  9. Ritkán írok, bocsánat, de most írnék. Én onnan közelítenék, hogy ha nem érzed még, hát nem érzed, nem kell sürgetni. Nincsen arra szabály, hogy X hét/hónap után kell eljutni egy adott fázisba. Amikor eljön az ideje, megérett a dolog, akkor majd érezni/akarni fogod. Érdemes mrélegelni, hogy Te szeretnél továbblépni, vagy a külvilág elvárásai szerint _kellene_már továbblépned. Legalább a szerelemben / emberi kapcsolatokban ne legyen ez a "teljesítménykényszer". Az ember hetedik megérzésében, mélyen megbúvó részeiben van úgyis az igazság, nem?

    VálaszTörlés
  10. <3 <3 <3 (off: ezaképezaképezakép azt gondolom ísmeretlenül, csak a blogod alapján: nagyon illik hozzád, annyira jó képeket választasz mindig...ok ok már írtam Neked sokszor :-) )

    VálaszTörlés