2018. február 9., péntek

on peut toujours rêver

Vasárnapra, illetve a hét elejére jól lebetegedtem, de így is bementem kedden megtartani a fogadóórát és a szülőit. Szoktam mesélni, hogy nagyon komolyan izzadok az osztályommal, mert amilyen cuki kisgyerekek voltak tavaly, most pont annyira kamaszodnak, és bármennyire is imádom őket, néha a tököm tele van velük. Ezt el is meséltem a szülőknek, és megnyugtattak, hogy higgyem el, ez otthon is pont ugyanígy van, sőt. Maximálisan támogattak mindenben, csináljam úgy, ahogy nekem jó, annyira jó érzés, hálás vagyok nekik.

Szerdán visszamentem a dokimhoz azzal, hogy szerintem jól vagyok annyira, hogy mehessek csütörtökön dolgozni, de megkért (!), hogy a héten már maradjak otthon, fertőzésveszély ugye, meg pihenjem ki magam. A suliban is ugyanezt mondták, hogy ezen a két napon már nem múlik semmi, várnak hétfőn. És akkor most előállt az a nagyon furcsa szituáció, hogy én, aki 18 éves korom óta rendszeresen full betegen (is) járok dolgozni (nyelviskolában órát csak akkor mondunk le, ugye, ha haldoklunk, meg egyébként sincs fizetett betegszabi, középiskolában meg egyszerűen nem illik hiányozni, én legalábbis nem szoktam),  itthon vagyok még két napot úgy, hogy szerintem kb semmi bajom már. Nagyon szar érzés, bűntudatom is van, főleg, hogy unom is magam, csomó dolgom lenne, edzésre is mennék, de az hogy nézne ki. A lányok mondjuk mondták, hogy örüljek neki és használjam ki, de nem annyira sikerült.

Tegnap este elmentem fodrászhoz (ezt is bűntudattal, pedig ezer éve befoglalt időpont volt), és levágattam a hajam, pedig már pont kezdett olyan hosszúságú lenni, hogy különösebb tűzködés nélkül össze bírtam fogni a fejem tetején (ez eléggé hiányzik). Mondjuk nagyon gyorsan nő, szóval mindegy. Ezt a fodrász fiút (Cult) úgy választottam még decemberben, hogy kérdezték, hogy kihez akarok menni, mondtak 3 nevet, és akkor random kiválasztottam az egyiket, mert a Gergő nevet szeretem. Úgyhogy pusztán a szerencsén múlt, de ez a fiú annyira kellemes kisugárzású, hatalmas nyugalmat áraszt és a hangja is zene füleimnek, (és persze nagyon ügyes fodrász), hogy nagyon jó érzés ott ülni a székében és rábízni magam. Szerintem ő lesz a fix emberem. A gödi srácot is nagyon bírtam, de ez a vágás egy egészen más kategória.

hülya özdemir

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése