2018. február 3., szombat

Save water, drink wine

Hát én nem tudom, mi van a mai nappal, óriási aktivitást terveztem, de azon kívül, hogy Pannával meg a kuttyal körbejártuk a várost és elintéztünk néhány dolgot, kb a nyálam csorgott egész nap. A csaj szerintem beteg, vagy legalábbis valami bujkál benne, mert olyan kis lassú és szomorú, csupa piros képe, pedig nem lázas (mondjuk én sem vagyok soha, bármilyen beteg vagyok, lehet, hogy ez ilyen családi cucc). Csináltam kaját, neki virslit (her choice, a gyerekeknek olyan fura az ízlésük), magamnak meg vajas, citromos sült csirkemellet salátával. Már félig kész volt, mikor rájöttem, hogy sokkal inkább kívánok valami olasz tésztát, szóval kicsit vertem a fejem a falba, de végülis finom volt, csak aztán ugyanolyan éhes/kívánós voltam, mint előtte, és ez sajnos azóta sincs másképp. 

Tegnap suli és edzés után bebumliztam Budapestre, felugrottam Pillához egy kávé erejéig, majd találkoztunk a blogger lányokkal (Pilla, Violet, Clara, Teri) a 0.75 bárban  a Bazilika mellett és vacsiztunk. Hárman tengerigyümis paellát ettünk, elég jó, mindenképp kóstoljátok meg, ha ott jártok. Már régóta kíváncsi vagyok a Malbecre, amit Violet ajánlott már, és rendeltünk is belőle két üveggel (5-en, ugye), és bár nagyon ízlett, nem vagyok benne biztos, hogy nem attól vagyok kicsit szétcsúszva ma. Pedig még Máriatövis kapszulát is szedek, hogy megtámogassam az alkoholfogyasztásom (köszi, Eszti, az ajánlást), szóval nem értem. A vacsi után a lovagom jött értem, 20 méterre a helytől szedett föl és haza is hozott, kissé el vagyok kényeztetve. 

A kollégáim 20%-a influenzás, szóval nem annyira várom a jövő hetet, főleg, hogy szülőit is kell tartanom kedden, mondjuk azt nem tudom, miről, mert épp nincs semmi megbeszélnivaló ügy, remélem, nem jön el senki. De majd ki kéne találni ezt-azt az estékre, hogy ne a munkáról meg az alvásról szóljon az élet. Arra gondoltam, hogy rá kellene csúszni valami anyagra, ekire, vagy egyéb boldogságtablettára, legalább amíg nem kezd el sütni napi szinten a nap és nem csúszik 20 fok fölé a hőmérséklet - vagy fogalmam sincs, mások hogyan találnak motivációt bármire ebben a hányinger január-februárban. Mondjuk ha jobban belegondolok, nekem most pont vannak boldogságtablettáim, szpesöl tenksz értük a fiatalembernek, aki december vége óta napi szinten gondoskodik róla,  hogy az endorfinszintem maxon legyen. De még így is, tegnap zuhogott az eső, ahogy mentem be Budapestre, komolyan csodálkozom, hogy nem vágja fel az ereit minden holland, illetve asszem, egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen időjárás mellett szívnak. Néhány ismerősöm az instagram és a fb feedjük szerint felült valami repülőre és elröppent Balira meg Sri Lankára egy időre. Nem vagyok egy irigy típus, de bárcsak én is mehetnék. 

Vettem új harisnyákat, de sajnos ez sem segít, gyűlölöm mindet, ami a legbiztosabb jele annak, hogy hányok a téltől és nagyon, nagyon várom a nyarat a tavaszt.


vincent mahé

8 megjegyzés:

  1. Hol vetted a máriatövis kapszulát, ill. mi a márkája? :)

    VálaszTörlés
  2. Vicces, én fordítva működök. Az első melegebb, napos előtavaszi napon rámtör egy szorongató rossz érzés, hogy jajj ne, mindjárt tavasz, aztán nyár és jön a gyűlöletes meleg. Gyerekkorom óta utálom a nyarat, hosszú, nyúlós, meleg stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nevetni fogsz, pontosan ezt gondolom en is
      Lakotelep, X. Emelet, borzalom
      👹

      Törlés
  3. Ez nagyon alkati dolog lehet - nálam az ősz a favorit. az első szeptemberi lehűlésnél (amikor olyan 18-20 fok lesz) jön el egyfajta weather high. Mar gyerekkoromban is így volt, hú, indul a suli, a rendszer, lehet tanulni, olvasni, mindig bepörögtem ősszel. Imadok farmer-pulcsiban lenni kabát nélkül, nekem ez a nyári lengő ruhás izzadós lét nem annyira jön be. (a kabátos teli részt meg mar megint nem annyira szeretem). Szóval én meg mindig az őszt várom így, mint más a tavaszt.

    VálaszTörlés
  4. "Rácsúszni ekire" :DD Amikor túladagolom a d vitamin olajat, akkor esküszöm van egy kis olyan high feelingje, és határozottan vigyorgok is töle órákig.
    Már csak 4-6 hét, a kaki nagyján biztosan túlvagyunk.

    VálaszTörlés
  5. jövök Veled szolidarítani Milonka. Pont azt mondogattam itthon, hogy a 31 évem alatt még soha nemvártam ennyire a tavaszt, a kiskabátos, pulcsis napsütéses tavaszi szellőt. Konkrétan 3 hete küzdök minden nap magammal és a téli undorral. Egyetlen dolog segített jelentősen, hogy az elmúlt két hétvégén elmentünmk jó nagyokat túrázni a havas (!!) téli tájban a Börzsönyben és a Pilisben és olyankor úgy éreztem, hogy most minden jó és gyönyörű és én ezt imádom. Sütött a nap is hétágra mondjuk :)

    VálaszTörlés