Molnár Ilonka, boldogságvadász: többek között ezeket akartam elmesélni

Persze igazából messze volt a hétvége a tökéletestől, még ha így utólag vágyakozva is gondolok minden percére. Pénteken végre befejeztük a Stranger Things utolsó évadát. Egyszerűen egy csomó ideje nem volt egy nyugis esténk, amikor lett volna energiánk sorozatot nézni, már alig emlékeztünk, mi volt az előző részekben. Legtöbbször tudjuk, hogy tökéletesen felesleges nekiállnunk, mert valamelyikünk 10 percen belül bealszik rajta, így inkább játszani szoktunk - bár múltkor Barnit rajtakaptam, hogy két backgammon lépés közt is elbóbiskolt, miközben én fondorlatos cseleket szőttem, hogy hogyan verjem meg. Szóval hétköznap legtöbbször 9 - fél 10 körül fogat mosunk, ágyba bújunk, komolyan, mint a nyugdíjasok.

Szombaton ő korán kelt, mert dolgozott, én pedig betegen ébredtem. Kitakarítottam, piacoztam, lidl-be mentem, főztem. Ebédre spontán sikerült hazajönnie, és mivel csak vacsival készültem, elmentünk ebédelni az Ez is Budaiba, amit még mindig nagyon szeretünk. Aztán ő még visszament dolgozni, majd 6 körül átültünk az én autómba, és kiszaladtunk Leaányfalura az unokatesójához, aki szerzett nekünk egy autóra hátra szerelhető bicajszállítót, amit már régen szerettem volna venni. Nagyon könnyű felrakni rá a bicót, én is egy mozdulattal fel tudom rá emelni, kicsi gumipókokkal rögzíted, és már mehetsz is. Nagyon szeretnék egyedül is elmenni bringázni vidékre, akkor is, mikor ő dolgozik, és ezért kellett egy könnyen kezelhető darab. Kutyáztunk, kaptunk paradicsomot megint a kertből, aztán még akartuk kicsit maradni, de nagyon fáradtak voltunk, úgyhogy hazajöttünk.

Vasárnap hajnal 4-kor ébren voltunk már mindketten, nevetgéltünk rajta egy sort, hogy az egyetlen napon, amikor mindketten aludhatnánk, ameddig tudunk, hajnal 4-kor állunk a konyhában, én kevergetem a neocitránt, Barni meg nyúzott fejjel támasztja mellettem a pultot. Aztán visszamásztunk az ágyba, és aludtunk még, ő 8-ig, én 9-ig. Pihentünk, ebédeltünk, én kijavítottam úgy ezer dolgozatot, délután 5-re pedig egy esküvőre mentünk az Ellátókertbe, illetve egy utó-buli volt a barátoknak, nagyon hangulatos volt, dj-vel, reggae zenével, kolbászos-sonkás ennivalóval, semmi rongyrázással, még dress code sem volt, lehetett színes pulcsiban, meg tornacipőben menni. 2 órát maradtunk kb, majd eljöttünk - nagyon jól éreztem magam, most például egyáltalán nem az introvertált időszakomat élem, kifejezetten jólesett ismerkedni, de ennyi pont elég volt. Nem nagyon vágyom mostanában nagy dolgokra, tökéletesen kielégít, hogy együtt tengünk-lengünk, és ez a hétvége pont jó volt minden szempontból.