új tiszta lap

2025. Szeretem az új év kezdetét, mert új lehetőségnek, tiszta lapnak látom, amikor minden lehetséges. De most egyáltalán nincsen kedvem visszatekinteni, évértékelőt írni, főleg azért, mert úgy érzem, teljesen elveszítettem önmagam, utolsó voltam a sorban (saját magam számára, a cukiknak nem), háttérország Barninak és Daninak. Sokszor éreztem magam kiégve és céltalannak, elveszve a napi teendők mókuskerekében, nagyon hiányzik hogy valódi munkahelyem legyen, ne csak a tingli-tangli tanítás itthonról, de közben így is zsonglőrködöm az idővel. De aztán több dolog is eszembe jutott, ami ezt teljesen megcáfolja, például hogy újra sokat sportoltam, még akkor is, ha az volt az első, amit elhagytam, amikor valaki beteg lett, hogy visszataláltam a Milonkás stílusomhoz-külsőmhöz, hogy lettek új barátnőim, hogy egészen sok időt töltöttem a szüleimmel, és az egyik bátyámmal is sokszor kapcsolódtunk. De a legfontosabb mérföldkő, hogy újra énekeltem, írtam új dalokat és újra színpadra álltam többször is, frontemberként, a saját zenekarom élén, a saját dalaimat énekelve. Úgyhogy azt hiszem, mégiscsak mondhatom, hogy sikeres volt ez az év. 

Szilveszterkor itthon voltunk hármasban, volt róla szó, hogy elmegyünk egy gyerekes délutáni házibuliba Andrisékhoz, de Dani köhögött is, kedvünk sem volt, itthon maradtunk. Itt Nagykovácsiban úgy tüzijátékozik a nép, mintha kötelező lenne (gyűlölöm), de persze Dani imádja nézni, szóval ki szoktunk állni a teraszra ilyenkor, meg augusztus 20-án is. Most viszont akkora köd volt, hogy volt, hogy kint állva a szagát éreztem, de látni semmit nem láttunk belőle. Végül Dani kissé csalódottan 11 után kidőlt, mi már ágyban fekve megvártuk az éjfélt, és mindenféle virsli evés meg pezsgős koccintás nélkül bealudtunk. Másnap a telexen megnéztük az évértékelőt, és sírtunk az abszurditásától (itt kell élned, hogy elhidd lvl ötmillió).

Január elsején reggel elmentünk kirándulni, Hűvösvölgyből a gyermekvasúttal elzötyögtünk a végállomásig a meseszép, hófehér, csupa zúzmara erdőben, ott egy órát sétálgattunk, fogaskerekűvel legurultunk a Városmajorba, onnan vissza Hüvibe, majd haza. Csodás kör, mert a gyerek vonatmániája is ki van elégítve, nekünk lazulós program de közben levegőn is vagyunk, sokszor megjártuk már, ajánlom rövidebb, kímélő, gyerekes programnak télen-nyáron. És hát bárcsak ilyen lenne az egész évünk. 

És eddig nagyon szeretem ezt az évet, annyira jó, hogy csak hatodikán kezdődik minden és tudtunk egy kicsit semmit tenni - szerintem mostanra pihentük ki magunkat. Reméljük, hogy szép és tartalmas év lesz, hogy mindenki egészséges lesz és sok időt tudunk tölteni a nekünk kedvesekkel - ezt kívánom nektek is, és köszönöm, hogy itt voltatok és azt is, ha továbbra is itt lesztek. ❤️

merry krixkrax

Azt hiszem, mindent elmond az elmúlt időszakról, hogy minden nap le akartam ülni írni, hogy megörökítsem a szép pillanatokat, az érzéseket, hangulatokat, a nyűglődést meg a szomorúságot, de egyszerűen nem sikerült. Nehéz volt és gyönyörű egyszerre, teljesen kimerültem, de közben pihentem is sokat, egyik nap csak panaszkodni tudtam volna, másnap pedig minden úgy volt jó, ahogy volt. De hát ilyen az élet, nem? Jó volt kicsit elengedni az elvárásokat és az előítéleteket és lejjebb tenni a lécet minden szempontból. Egészen sokat voltunk hármasban, ami nagyon jó volt, meséket néztünk, játszottunk, én minimál kajákat csináltam (ikeás húsgolyókat pl) a fiúk legnagyobb örömére, meg egyetlen hatalmas adag vaníliás kiflit (illetve vaníliás autót/szivecskét/fenyőfát stb). A szomszédok jöttek át felállítani a fánkat, a diós bejglit Phoebe sütötte és isteni volt, narancsos, aranymazsolás, mostantól mindig tőle szerzek majd. 

27-én, a születésnapomon elautóztunk a Börzsönybe és két napot ott töltöttünk Barni családjával, kirándultunk, ettünk, pihentünk. Nem volt hozzá kedvem egyáltalán, de végül szuperjól sikerült, jól éreztük magunkat, főleg Dani. Vicces volt, hogy az egyik pincér lánynak osztályfőnöke voltam gimiben, most is tanárnőzött végig, mikor hozta a proseccomat. 

Barnit megműtötték, sokkal jobban van. Nagyon sokat pihent, minden szempontból ráfért, és mindent megtettem-megtettünk, hogy le tudjon engedni és gyógyuljon, mostantól indulhat a gyógytorna is - de hát persze egyelőre árnyéka önmagának. Hétfőtől dolgoznia kellene, de már látszik, hogy nem tud egész nap talpon lenni, pár órától is fáj a karja-válla, egyszerűen elfárad és le kell feküdnie pihenni, szóval ezt nem tudjuk még, hogy lesz, mert az ő munkája, ha nem is fizikai, de borzasztóan intenzív és rengeteget kell mennie, pörögnie. Sofőrje lesz, de hogy hogy bírja majd, az számomra kétséges.