merry krixkrax

Azt hiszem, mindent elmond az elmúlt időszakról, hogy minden nap le akartam ülni írni, hogy megörökítsem a szép pillanatokat, az érzéseket, hangulatokat, a nyűglődést meg a szomorúságot, de egyszerűen nem sikerült. Nehéz volt és gyönyörű egyszerre, teljesen kimerültem, de közben pihentem is sokat, egyik nap csak panaszkodni tudtam volna, másnap pedig minden úgy volt jó, ahogy volt. De hát ilyen az élet, nem? Jó volt kicsit elengedni az elvárásokat és az előítéleteket és lejjebb tenni a lécet minden szempontból. Egészen sokat voltunk hármasban, ami nagyon jó volt, meséket néztünk, játszottunk, én minimál kajákat csináltam (ikeás húsgolyókat pl) a fiúk legnagyobb örömére, meg egyetlen hatalmas adag vaníliás kiflit (illetve vaníliás autót/szivecskét/fenyőfát stb). A szomszédok jöttek át felállítani a fánkat, a diós bejglit Phoebe sütötte és isteni volt, narancsos, aranymazsolás, mostantól mindig tőle szerzek majd. 

27-én, a születésnapomon elautóztunk a Börzsönybe és két napot ott töltöttünk Barni családjával, kirándultunk, ettünk, pihentünk. Nem volt hozzá kedvem egyáltalán, de végül szuperjól sikerült, jól éreztük magunkat, főleg Dani. Vicces volt, hogy az egyik pincér lánynak osztályfőnöke voltam gimiben, most is tanárnőzött végig, mikor hozta a proseccomat. 

Barnit megműtötték, sokkal jobban van. Nagyon sokat pihent, minden szempontból ráfért, és mindent megtettem-megtettünk, hogy le tudjon engedni és gyógyuljon, mostantól indulhat a gyógytorna is - de hát persze egyelőre árnyéka önmagának. Hétfőtől dolgoznia kellene, de már látszik, hogy nem tud egész nap talpon lenni, pár órától is fáj a karja-válla, egyszerűen elfárad és le kell feküdnie pihenni, szóval ezt nem tudjuk még, hogy lesz, mert az ő munkája, ha nem is fizikai, de borzasztóan intenzív és rengeteget kell mennie, pörögnie. Sofőrje lesz, de hogy hogy bírja majd, az számomra kétséges.