Végül Barnit megműtötték tegnap, ma hazajöhetett, itt alszik mellettem a kanapén, míg én ezt a bejegyzést írom. Várni a folyosón, hogy vége legyen a műtétnek, ott ülni még sok óra után is, mikor azt mondták, hogy egy óra lesz az egész, nem tudni, hogy mi van, hol van, aggódni, a legrosszabbat elképzelni - nekem még sosem volt ilyen élményem, nagyon rossz volt. Ma délelőtt elment érte a kis barátja, Andris, és hazahozta, ebéddel vártam őket. Nagyon jó érzés volt, hogy újra itthon van, ő is elmondta sokszor, hogy mennyire jó itthon lenni. Hármasban ebédeltünk Andrissal, nagyon bensőséges, kicsit ünnepi volt. Szeretjük ezt a fiút nagyon, mindenkinek kívánok legalább egy olyan barátot, mint amilyenek ők ketten egymásnak.
 |
| a felniket figyeld (a kis családunkat én rajzoltam megrendelésre, ő színezte) |
Tudom, hogy mondtam, hogy elengedek mindenféle elvárást a karácsonnyal kapcsolatban, de olyan szinten ömlik rám mindenhonnan a tökéletes karácsony ígérete, a nyomás, hogy milyennek kell lennie, és bár ennek tudatában vagyok, mégis nyomaszt, stresszel, szorongok tőle. Ti ki tudjátok ezt kapcsolni? Hogyan kell?
 |
| mottóm, nektek is kölcsön adom |
Uhhhh, de jó, h rendben túl vagytok a műtéten. 😊
VálaszTörlésMegosztanám a nem ráfeszülés módját, de magam sem tudom. Igazából mire én elértem volna oda korban, h nem nagyon izgat, csak menjen le békével - addigra a lányom nőtt bele abba a korba, h minden apróságra ráfeszül, és ez kezd átragadni rám is....
Ha nem jövős menős a karácsonyotok, akkor esetleg a Barniból és Daniból áradó laza nyugalom segíthet? Hogy nekik fontosabb egy vidám együttheverészés, mint a frissen pucolt ablak vagy a 6 fogás. Én anno sajna nem láttam meg ezt. :(
Nem megyünk sehova, úgyhogy nincs jövésmenés. Az egyik kisfiam kb fényevő, a másiknak bármi jó, így könnyű a kajakérdés is. Ajándékok megvannak, dekor van. Munkahelyen munka meg annyi, hogy nem érek rá sokat gondolkodni. Vásárokba, stb nem jutunk el, de a sulis ovis műsor kárpótol.
VálaszTörlésFú, de jó, hogy túl van rajta, gyors felépülést!
VálaszTörlésNekem a testem idén (is) segít elengedni az elvárásokat, már sokadjára sikerül lebetegedni karácsony előtt, pedig érkezik a család több napra... Na de ha optimista vagyok, hátha ez majd hozzásegít, hogy az együttlevésnek örüljünk és ne a megfelelési vágy miatt feszengjek majd.
Jaj, de jó, hogy túl vagytok rajta!
VálaszTörlésÉn még úgy se tudom teljesen kikapcsolni a feszülést, hogy 1000 km-re vagyok a családtól, és csak mi hárman kéne, hogy számítsunk, de egyszerűen annyi elvárás övezi ezt az időszakot, hogy nem tudom, hol végződnek a rám erőltetett szokások és hol kezdődnek az én valódi igényeim...