Itt az augusztus. Barni ma jött haza Ozoráról, én tegnap jöttem haza Siófokról, ahol Danival ketten voltunk a bátyámékkal és a sógornőm családjával. Az elmúlt hónapokban teljesen feltöltődtem, nagyon jól érzem magam a bőrömben és nem cserélnék senkivel, évek óta nem voltam ennyire önmagam. Azt hiszem, soha többé ilyen szabad nyarunk nem lesz, mint ez volt, azt csináltuk, amihez kedvünk volt, rengeteget nyaraltunk, utaztunk, nem sajnáltuk rá sem a pénzt, sem az időt. Barni nem dolgozott, én pedig teljesen rugalmas voltam, megtehettük. Barni és Dani olyan szimbiózisban vannak, amit csodálatos látni, és tudom, hogy azért jött létre, mert Barni végre kipihent volt, nem rohant, rengeteget tudtak kettesben (is) lenni, csavarogni, együtt játszani.
Barni lassan újra elkezd dolgozni. Egyelőre nagyon bizonytalannak tűnik a munkája, rengeteg kollégája van munka nélkül, de azért reménykedünk. Én is beadtam az önéletrajzom néhány suliba, megérett bennem, hogy van kedvem újra közösségben dolgozni, és egészen lelkes vagyok emiatt, meg hát egyszerűen nem elég az a pénz, amit a magántanítványokkal megkeresek, illetve túl bizonytalan, mennyi jön be egy hónapban. Dani jövő szeptemberben iskolába megy, tudjuk, hogy hova szeretnénk vinni őt, de azért lassan el kell ezen gondolkodni, ez is nagyon izgalmas, de közben félelmetes is - kis cukorpofám, iskolás lesz.
Na de előbb nézzük, mit hoz az augusztus!
