Elképesztő hogy néhány nap alatt mennyire átértékeltem mindent.
Például
- az időmet. Mennyire rengeteg időm volt eddig! Most meg sakkozok vele, és egy csomó mindenre nincs időm amire szokott lenni. És már tervezgetem, hogy micsoda szupi dolgokat fogok csinálni hétvégén, aludni például, főzni, inni egy pohár bort, spagettit főzni, elmenni picit társasági életet élni, meg császkálni a kutyával a városban (a puliknak nagyon nem tesz jót az eső, 2 nap alatt 2x megáztam vele, és egyszerűen nem bír megszáradni még a lakásban sem, szóval légyszi, kicsit kevesebb csapadékot hétvégén).
- a wifit. :) A kis itthoni butatelefonomon nincsen net, a wifihez meg nincsen hozzáférésem (mert TITKOS bmeg). De képzeljétek, kapok laptopot (ráadásul Dellt, durva, mi?), és akkor majd minden jó lesz (már ha épp müxik a wifi, mert nem szokott állítólag), mondjuk időm továbbra sem lesz rá hogy olvasgassak. De itthon a nap végén úgy érzem magam mikor leülök a laptop elé, mint az éhező mikor végre ételhez jut. Írjatok nekem sok izgi blogbejegyzést!
- a pisilés lehetőségét. Nekem nem volt még ilyen, de már más tanártól hallottam ezt régebben, és b***meg velem többször is előfordult, hogy egy szünetben nem volt időm rá, és aztán a következő szünetben sem. De már rájöttem hogy ezt a becsengetés dolgot mennyire lazán kezelik a kollégák, szóval mostantól fogva nem zavartatom magam ilyesmivel.
- az evést. Csak lyukasórában van időm enni. Ha folyamatosan vannak óráim, akkor felesleges is csomagolnom magamnak. És az is durva, hogy egészen más típusú kajákat kívánok mint előtte. Esélyem sincs a kis zöldségeimre meg a salátákra, rendes, kiadós kajákra vágyom, különben őrjöng a gyomrom. Más is mesélte hogy a stressz miatt az ember éhesebb, hát tényleg.
- a helyet, a teret, a csendet. Olyan zsúfolt a tanári, hogy őrület. Icike-picike oldszkúl asztalom van, és pont középen vagyok, két oldalról és szemből is van kolléga, és mindenkinek a hegynyi cuccai átfolynak az én asztalomra, borzalmas. Ráadásul a mellettem ülő hölgy f o l y a m a t o s a n hangosan kommentálja minden mozdulatát, minden történést, "jaaaaj, de fárasztó volt az óra, mi ez az ellenőrző az asztalomon, hát a Bécike már megint hiányzott, fel is hívom a szüleit, óóó otthon felejtettem a tejport a kávéhoz, Géza, nálad van wifi? tegnap sem volt jó, jaj, hogy is van angolul a jégeső, ez sosem jut eszembe, úristen mekkora káosz van az asztalomon, nem haragszol hogy átlógok hozzád? úristen már be is csöngettek? hát mikor lesz már ennek a napnak vége?" És ezt így, megállás nélkül, megőrjít, ez milyen hülye szokás? Vajon mondhatom neki hogy fogja már be?
- a kávét! Az én itthoni kávém a világ legfinomabb kávéja, és én csak ettől térek magamhoz. És ha itthon is tanítok, akkor napi 2 helyett már 3-at iszom.
 |
| Anne |
Ilyenek vannak.
Nem szokás mondani, sajnos, és aztán évekig szenvednek miatta (elég sokan). Én semmiképp nem tennék semmire megjegyzést a próbaidő alatt, vagy amíg még új vagyok, bár meg kell hagyni, egyszer az egyik kollégámnak kb fél év után kerek perec megmondtam, hogy egyszerűen iszonyatosan büdös, bár akkor is inkább csak jót akartam neki, mert rinyált, hogy nem tud becsajozni...
VálaszTörlésEgyébként tényleg az fajta büdösség volt, hogy van ez a típus, aki egyszerűen így izzad (borzalmas több méteres szaga volt, komolyan, amerikai típusú irodában, és hát engem k..ra zavart, mert nem ültem ám messze tőle), és tényleg sajnáltam miatta, de úgy voltam vele, hogy egyszerűen ezzel már muszáj valamit csinálni. Megmondtam neki, hogy extra fel kell erre a dologra készüljön és fürödjön reggel és hozzon dezodort is meg törölközőt is járjon rendszeresen a mosdóba, mert nincs más módszer, ha csak az orvosa nem mond valamit épeszű dolgot.
És láss csodát, megcsinálta és még csak nem is haragudott. A többiek kicsit gyogyósnak tartottak, de hát ez van. Most miért nekem kelljen ezt elviselni. Meg tényleg nem bántani akartam, és szerintem tudta is.
Mondjuk szerintem az ilyen csicsergős madárkák már nehezebb ügy, főleg, ha idősek, ezek ilyenek, szerintem otthon is ezt nyomják, a férjük már tuti irányított süketséggel él mióta :D
VálaszTörlésHa nincs szerencséd, még sértődős fajta is, meg aztán van az a típus is, aki annyira begőzöl, hogy nem nyugszik, aíg kő kövön nem marad, úgyhogy addig ne csinálj semmit, amíg körbe nem szagoltad az összes hátsót és fel nem térképezted, hogy ki hova pisil, mert egy ilyen tanárbrigádban olyan fúrás-faragás megy, hogy elájulsz. Nekem mindkét nagyszülőm egy gimiben tanított 40 évig, és hát borzasztó. Szóval ügyelni kell még arra is sok helyen, hogy kival vagy mennyire kedves. Csak okosan! :) De te ügyes leszel, szerintem jó diplomata vagy.
:)
Engem valószínűleg három-négy óra leforgása alatt vinnének el súlyos testi sértés miatt. :D
:)
TörlésEz egy velem kb egyidős lány! És közléskényszere van sajnos. Nem vár ő választ, csak úgy mondja, tőlem kb 50 cm-re. Nem fogok neki szólni, persze, de hát akkor is borzalmas ez.
Egyébként más is ijesztgetett (na ezt majdnem ly-al írtam) a tanári (anti)közösséggel, de (lekpogom) itt mindenki nagyon cuki és segítőkész, de tényleg. Én most úgy látom egyébként hogy nem fogok nagy közösségi életet élni, egyszerűen azért, mert vagy készülök, vagy tanítok, vagy nem vagyok ott.
Illetve van egy tesitanár, akinek kocsányon lógnak a szemei, úgy bámul, és mindig beszélgeti akar velem, és tegnap kiakadtam, mert mindig úgy megy el mellettem, hogy megsimogat. Hát ajánlom neki hogy ne simogasson.
TörlésÉs van egy portás, aki kéjenc fejű, és tegez, anélkül hogy ezt megbeszéltük volna, és ha megjelenek, akkor elállja az utam, hogy beszélgessünk, és nem enged elmenni. Szóval ők nem lesznek a kedvenceim.
az összes tornatanás perverz. így születnek.
VálaszTörlés