2013. november 6., szerda

Hogy is legyen

Közben gondolkodtam ezen a karácsony dolgon, és rájöttem, hogy lehet hogy teljesen hülyeség mereven elzárkóznom tőle, és úgy hozzáállnom, hogy nekem szar, és az egész ünnepi időszakról csakis arra asszociálnom, hogy mások milyen boldogok, én meg ugye... Tudjuk. 

Tőlem minden hittel, vallással, egyházzal kapcsolatos ügy borzasztóan távol áll, és mindig is, gyerekkorom óta hiányoltam valamit ebből az egészből, még akkor is, amikor nagyon boldog voltam - mintha a karácsony nem nekem szólna. Meg vagyok győződve arról, hogy az ember nem tudja igazán megélni a karácsonyt, amíg nincsen saját gyereke. Azt viszont alá kell írnom, hogy tényleg különleges ez az időszak, és valószínűleg hiányozna ha kimaradna (ha például Balin tölteném egyedül, haha). Hiányozna a semmihez sem hasonlítható hangulata, a karácsonyi vásárok, a forralt borok, a mások örömének keresése, az ajándékcsomagolás, a sütés-főzés, az illatok, a karácsonyfa, az együttlét. Vagy nem, nem tudom.

Ráadásul pont a lényeg nekem továbbra is megvan: a családom. Ők nem tehetnek róla hogy szomorkodom, ők velem szeretnének karácsonyozni, azt szeretnék ha jól érezném magam. Lehet hogy pont rá kellene játszanom, örülni neki hogy idén nem rohanva kell a barátaimmal és a családommal találkoznom, hogy végre van időm mindenkivel jó kis Széchenyi fürdős, vásározós, hóban sétálós, együtt főzős, forralt borozós, filmnézős programokat szervezni, mindenkit megajándékozhatok, lehet karácsonyfám, és ki is élvezhetem, arról már nem is beszélve, hogy rohanás és utazás helyett évek óta először lazulva megélhetem az egészet. 

Lehet hogy önsajnálat és csigaházba bújás helyett így kellene. 

2 megjegyzés:

  1. Szerintem ez nagyon jól hangzik,a legjobb a nyugalom lesz benne...én is kedvet kaptam hozzá!

    VálaszTörlés