2014. február 8., szombat

Closing time

Nem írok róla, csak a konyhaasztalomon pompázó lila tulipánokról, az ebédre készített cékla-alma-dió salátáról a sült kacsamell mellé, a színes csecsebecsékről, meg a tanítás gyönyöreiről írok, mert nem csak magamat, a blogomat is takaréklángra állítottam. De most ez van, így esik jól, ha rágógumiblog telik a szívemtől, akkor ezt kapjátok, panasznak helye nincs. És nem, még ezt sem vállalom sem névvel, sem arccal. Nem tudom hogy ez így marad-e, vagy bőbeszédűbb, őszintébb leszek-e később. De talán sejthetitek, egy hirtelen szakítás után, válás előtt álló nőnek (lánynak) még csupa seb a szíve. Hét rövidke hónap telt el. És hiába dugom homokba a fejem, hiába vagyok csupa pozitív tett és gondolat, hiába hozom a legügyesebb, legokosabb, legkeményebb döntéseket hogy lezárjam a lezárnivalókat, azért vannak nem olyan jó napok. Van bennem egy nagy adag düh, amivel néha, ritkán, nem tudok mit kezdeni. Ma egy kicsit sírtam mosogatás közben. Haragszom rá, haragszom az életre. De nem tudok mit tenni, csak várni tudok. 

Nincsenek már olyan pokoli álmaim, mint a legelején, mikor féltem elaludni, meg nem is nagyon tudtam, de azért van, hogy reggel felébredek, és érzem hogy ez most súlyos volt. Ezek az álmok nem őrjöngőek, nem vágnak falhoz. Utazunk mondjuk, együtt, valami csodás helyre - rengeteget utazom amúgy álmomban, és nagyon élethű minden, imádom - de közben tudom, hogy ha hazaérünk, vége lesz, már nem leszünk együtt. Mindig megélek valami visszautasítás-szerűt. Közben még szép is kicsit, mert ott a gyönyörű táj, vagy a csavargás izgalma, de közben ott van egy nagy adag, beletörődéssel kevert csalódottság bennem, mert már nem szeret, már nem akar engem. Nagyon fura álmok ezek. De nem is ez a lényeg.

Hanem hogy soha, soha nem a férjemmel álmodom. Hanem azzal a fiúval akivel 9 évig voltam együtt, és már 8 évvel ezelőtt szakítottunk. Azzal, akihez már semmi nem köt, akin rég túlvagyok, aki semmit nem jelent már nekem. Az ő külseje, az ő szülei, az ő ölelése, az ő hangja, az ő lakása, az ő dolgai szerepelnek az álmaimban - és a férjemhez kötődő érzéseim. Na erre varrjak gombot.

3 megjegyzés:

  1. annyira meghatódtam ezen. én nem olvaslak régóta, de nagyon szimpatikus az egész hozzáállásod, sokan tanulhatnánk tőled (én is), és főleg az az erő, ami benned van. legalábbis a blogodból ez jön át. és ha a takarításról és a csecsebecsékről esik jól írni, mi azt is szívesen olvassuk. sokszor én is úgy vagyok vele, hogy a komolyabb mondanivalót megtartom magamnak, pedig annyi minden van bennem és a blogom is zárt. de mégis. szóval megértem és <3

    VálaszTörlés
  2. Minden sorodnak örülök, a szív alakú tojástól elkezdve a fügepálinkáig. Bárminek. Mert erőt ad, nem is keveset.

    VálaszTörlés
  3. Olvastam a régi blogod, mint zugolvasó. Kicsit későn akadtam rá és sajnáltam, hogy abbahagytad. Örülök, hogy újra írsz. Napi olvasmány vagy! Csak ismételni tudnám az előttem szólókat, úgyhogy abba is hagyom. :)

    VálaszTörlés