2014. június 27., péntek

Recovery

Tegnap délután, miután kisírdogáltam magam, magamra zártam az ajtót, behúztam a sötétítőket, a szememre húztam a maszkom, a fejemre a pulcsim kapucniját, magamra húztam az anyukám-varrta patchwork takarót, és mélyen elaludtam. Tücsökciripelésre ébredtem, ami azt jelenti, hogy csörög a telefonom, és kiderült, hogy 3 órát aludtam, és elmúlt 7 óra, pedig 9-kor nekem már a koncerten kell lennem, és a barátaim kerestek, hogy igyunk fröccsöt még a koncert előtt.

Beálltam a zuhany alá, hajat mostam, felöltöztem, sminkeltem, kutyát sétáltattam-etettem, majd eltekertem a Quimbyre, ahol a bátyámékkal, a barátnőmékkel, meg mindenkivel találkoztam, és tök jó volt, főleg, hogy az első sorból néztük végig, én láttam őket a Volton is, de tapasztalatból tudom, hogy ezek a vidéki, kisvárosi koncertek sokkal hangulatosabbak, családiasabbak, a srácok nagyon jókedvűek voltak, és hát iszonyat energia van bennük, mondjuk 3 dobossal megy is a rock&roll. A ráadás szám pedig náluk is a mostmúlikpontosan volt, pont, mint tegnap a Csík zenekarnál, hihi.

Aztán elmentünk még egy fröccsöt inni, de közben visszatért a rosszkedvem, nyűgös voltam, nem volt kedvem inni (cigizni), nem volt kedvem a barátnőim nyűglődését hallgatni, vagy úgy csinálni, mintha, és haza is jöttem hamar. 

Kialudtam magam, és most már jobb, de még mindig nem volt erőm elmenni a postára a válási papírokért. Persze tudom, csak túl kell lenni rajta, és utána talán könnyebb is lesz.

1 megjegyzés:

  1. Ah, a fél karomat odaadnám egy Quimby koncertért! :) A Csík zenekar úgy látszik mindenkiben lavinát indít el. Engem a bátyám vitt el egy koncertre másfél év portugál élet után, és én is nyeltem a könnyeimet.
    Ilonka, szerintem fantasztikus vagy! Aki veled nem képes a boldogságra, az nem tudom kivel az. A többiek már elmondtak mindent a másik poszt alatt. Én csak annyit tennék hozzá, hogy "You go girl!" :)

    VálaszTörlés