Futok én, futok rendszeresen 5-6-7 kilométereket, de ma tudatosult bennem, hogy sosem fogom én ezt igazán élvezni - és nem azért, mert unalmas, elszórakoztatom én magam fejben, hanem mert bár (egyre inkább) bírom szusszal, fizikailag nem esik jól. Sosem voltam kitartó, ez tény. A múltkor beszéltem egy fiúval, aki 100 kilométereket fut (óó az a gyönyörű szálkás test), és kérdeztem, hogy csinálja, de csak mosolygott, és a vállát vonogatta. Valószínűleg ő kapta azt a kitartást, ami belőlem tökéletesen hiányzik.
Azért persze utólag mindig nagyon jó érzés, és nem is utálom, sőt, vannak jó pillanatok, és már elindulni sem esik nehezemre, mondjuk ebben sokat segít a gyönyörű futócipőm, meg az aprópöttyös futónadrágom, de miközben futok, és mondja a nőci a fülembe, hogy egy kilométer, arra mindig úgy reagálok, hogy óbazz, még csak? Mikor lesz már 5?
No de sebaj, mert a mai adag is letudva, délelőtt fél12-kor, 30 fokban, megerősítettem a hátizmaimat is, és most megérdemlem, hogy kicsit lelődözzem a kutyát meg a kölyköket a kertükben egy nagy vízipuskával. És azt sem bánom, ha én is kapok.
 |
| sedkieliman |
A futással én is így állok, de feladni mégsem tudom:-)
VálaszTörlésÉn szerintem bármikor abba tudnám hagyni. :)
Törlés