Tegnap délután, ahogy a nap besütött a nappalim ablakán, jól látszott a finom por, ami a sötét fapadlót borítja. Úgyhogy este fél 8 körül nekiálltam takarítani, nem csak olyan tessék-lássék módon, hanem tetőtől talpig, portörléssel, tükörfényesítéssel (rengeteg tükröm van), pókhálótlanítással együtt, addig dolgoztam, míg úgy nem találtam, hogy minden, az utolsó rejtett sarok is ragyog.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy közben zenét hallgattam, egy régi Jamiroquai albumot, ami egy régi, nagyon bulis időszakomhoz fűződik, és aminek minden számának tudom kívülről a szövegét. És aztán megszólalt ez a szám:
És tisztán visszajön az emlék, az érzés, hogy 20 éves vagyok, ő 22, akkor már majdnem egy éve együtt vagyunk, reggel, összefagyva, hullafáradtan érkezünk haza valami buliból, lezuhanyozunk együtt forró vízzel, eszünk valamit, végre ágyba kerülünk, összebújunk a takaró alatt, ami a világ legjobb érzése, és ő még elindítja ezt a számot, ölel, és a mély, karcos hangján suttogja a fülembe, hogy and nothing else matters, until you're in my arms girl, all I wanna do is spend a lifetime with you baby, és tudom, hogy tényleg így van, mert nincsen nálunk szerelmesebb pár ezen a világon. És aztán együtt voltunk még 8 éven keresztül, és gyönyörű volt, de vége lett, elmúlt.
A világ legkegyetlenebb dolga, hogy minden elmúlik, egyszerűen rémisztő most előre néznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése