Huh

Végigrohantam a napot. Mivel jött két diákom is, nem volt időm ebédelni, majd el kellett döntenem, hogy elviszem egy órára sétálni a kiskutyát, akit vasárnap óta alig láttam, vagy kicsit készülődöm és összepakolom a lakást. Persze a kutyahiányom, meg a bűntudatom erősebb volt, így inkább sétáltunk, nekem is jót tett nagyon. A futás is hiányzik.

Végül 5 perc alatt pakoltam össze, kihozattam magam a diákommal a vasútállomásra, ahol kiderült, hogy időközben jópár fokot hűlt a levegő, és hidegebb van, mint arra számítottam, úgyhogy a miniszoknyás lábaim igencsak dideregnek. Hová tűnt a nyugis, szuperkényelmes, túlbiztosított életem, mi ez a káosz?

Mindezt nem panaszkodásnak szánom, főleg, mivel holnap nem megyek be a suliba, hanem téblábolok, főzőcskézek, kutyázom, meg felfedezem a környéket míg a pasim dolgozik, délután elmegyünk Szentendrére egy kiállításmegnyitóra, onnan pedig Vácra, és onnan nem is mozdulunk el hétfőig, maximum Nagymarosra, bringázni. Úgy tűnik, ilyen lesz ez az év.