Kedd

Tegnap este 9-ig próbáltunk, majd a fotósnál aludtam, és még elalvás előtt közölte velem, hogy annyi minden történt velem ma, hogy le kellene írnom, mert el fogom felejteni. Hát jó.

• Hétfőn kivételesen nem ment haza Budapestre, hanem maradt még egy napot, így reggel együtt keltünk, és mivel csak 9-től volt órám, reggeli után, suli előtt még bringáztunk egyet a városban kutyástul.

• Mintha ráérzett volna, egy kedves barátom, akit a zenekaron keresztül ismerek, és aki azóta kocsmatulaj lett, felhívott, hogy készen vagyunk-e már, játsszunk náluk Pécsen. Egy csomó mindent mesélt, és azt mondta, sokkal vidámabb a hangom, mint mikor utoljára beszéltünk (tavasszal). Vidámabb is vagyok sokkal.

• A lyukasóráimban hazaugrottam, kiosztottam egy csomó puszit, tízóraiztunk, majd visszamentem még két órára. 

• Fél 3 körül végeztem, hazatekertem, és nagyon vicces, hogy otthon már nem egy, hanem két vigyorgó kutya örvendezik nekem ugrabugrálva, mikor megérkezem.

• Játszottunk a kutyikkal a kertben kötélhúzást és karikán átugrálást.

• Sétáltunk a Duna-parton. Jön az árvíz.

• A fotós kitalálta, hogy szeretné aput is lefényképezni a portrésorozatához, győzzem meg őt. "Apu, a fotós szeretne téged is lefényképezni." "Jó. Csak átveszem a nadrágom." És lefényképeztük őt a fészere előtt.

• Összepakoltunk (már egész rutinosan megy a hátamon a házam stílus), és bejöttünk Budapestre. Én kiszálltam a Dürernél, ahova amúgy egyetemre jártam, mert próbánk volt a Keleti Blokkban. Féltem tőle kicsit, de iszonyú jó volt, most először játszottuk el az új, eddig csak számítógépen összetolt számokat élőben. Kettőt átírtunk teljesen ad hoc, és jók. Mind. Nagyon jók. És ettől fülig ér a szám.

• A próba szünetében pingpongoztunk a közösségi szobában, meg dumáltunk és röhögcséltünk, elmeséltem, hogy van pasim, nekik olyan, mintha a tesóimnak mesélném, örültek nagyon, meg cikiztek is, persze, ahogy kell.

• Lefixáltunk egy próbát a jövő hétre is, majd a gitárosunk elvitt autóval Budára, ők a fotóssal majdnem szomszédok. Dumáltunk az autóban, és azt mondja, hogy depressziós. Nagyon aggódom miatta, tudjukmiért.  

• Várt a fotós, meg a kutyija. A Szénán kipróbáltuk, hogy kell lezárni a Bubit, ha nincs hely lerakni. Hazasétáltunk, vacsiztam, kaptam egy könyvet, az első közös könyvünket, meg egy mikrofont a telefonomhoz, hogy fel tudjuk venni a próbákat, aztán még duruzsoltunk az ágyban, és aludtunk. És ez csak egy szimpla, unalmas kedd volt. 

+1 A hegyen lakik, és ma reggel úgy gurultunk le a villamoshoz, hogy a vázon ültem előtte, persze eldugott utcákban a járdán, mellettünk a szaladó kutty. Én még soha nem nevettem ennyit reggel fél7-kor.