2014. szeptember 17., szerda

Na jó

Tegnap megbeszéltük, hogy nem állapot, hogy nem marad időnk a saját dolgainkra, úgyhogy mivel tegnap bent aludtam, ma itthon maradtam, hogy egy kicsit magamra figyeljek. Suli után még jöttek diákjaim, aztán pedig elvittem a kiskutyát sétálni, gyönyörű napsütéses szeptemberi idő volt, óriásit csavarogtunk, megnéztük a várost és a Duna-partot


Aztán, először mióta együtt vagyunk, elmentem futni. Még nem gyógyultam meg teljesen, de - talán a cseppeknek köszönhetően, köszi a javaslatokat - egész jól vagyok, a torkom is oké, bírta az énekórákat és a 3 órányi éneklést a próbán, de a futás még nem volt az igazi, bár némi sétával így is megvolt 7 km. Már van Budapesten is futócuccom, szóval semmi sem állíthat meg.  Tény, hogy a boldog, reggelikben, lángosokban, péksütikben, vacsikban, sütésben-főzésben gazdag párkapcsolat nem tesz különösebben jót az ember vonalainak, de mától (figyelitek? nem holnaptól!) visszatértem a rendszeres mozgáshoz (tudjuk, azért bringázni meg pingpongozni szoktunk) és az egészségesebb kajáláshoz, mert hát ki tudja, fog-e ez a fiú 80 kilósan is szeretni? 

Most pedig kifestem mind a 20 körmöm, és lefekszem aludni.

3 megjegyzés:

  1. Ne hagy abba a cseppeket akkor sem, ha meggyógyultál, egy ideig (rajta van a dobozon) lehet szedni megszakítás nélkül, megelőzés, visszaesés elkerülés céljából is. Éljen az echinacea! :-)

    VálaszTörlés
  2. 6 hét kihagyás (nyaralás + betegség) tegnap voltam először újra edzésen. Asszem ülni és levegőt venni is fáj, úgyhogy megfogadtam, hogy soha többet nem hagyok ki ennyit, mert egyrészt kínkeserves újra kezdeni, másrészt bennem is felmerült a "vajon mi lesz, ha 80 kg leszek" opció ;).

    VálaszTörlés
  3. Ilonka, csak csendben jegyzem meg hogy te meg a 80 az kb. Makó-Jeruzsálem reláció, ha nem Tasmánia:))

    VálaszTörlés