Onlány?

Az is van, hogy amióta ilyen intenzív a magánéletem, a munkám, a zene is beindult, no és időm is alig van, ugye, azóta egészen máshogy látom a virtuális életem: sokkal kevésbé tűnik fontosnak. Alig blogolok, nem fogalmazgatom előre a posztokat, nem fotózom, nincs polyvore, thingsorganizedneatlyk, az instagrammom és a 4square-em stagnál, és blogokat is alig, vagy ha igen, akkor is csak meglehetősen felszínesen olvasok, kommentelni sincs időm, energiám, meg hát úgy is vagyok vele kicsit, hogy minek. Majd egy kicsit igyekszem jobban, de az az igazság, hogy most ezt érzem normálisnak. Mondjuk a hétvégén a határán voltam annak, hogy elmondom a pasimnak a blogot, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy akarom-e, hogy tudja, és nem vagyok biztos benne, hogy hogyan reagálna.

A fotózás hiányzik, azt kellene kicsit erőltetni, de mostanában valahogy nem jut eszembe, csak utólag, hogy ja, azt le kellett volna fényképezni. Na, majd.

Ma több hetes halogatás után végre bejelentkeztem fodrászhoz és kozmetikushoz, még pedikűröshöz kellene. Őszi tatarozás, tudjátok. Meg hát szívesen látnék a szekrényemben 1-2 új őszi ruhadarabot is. A múltkor mondjuk vettem egy csodaszép sárga pulcsit, de kb kinéztem, odamentem, felpróbáltam, kifizettem, és rohantam a dolgomra. Szerintem még sosem vásároltam ennyire célirányosan.