Köszönöm szépen a jógahelyes ajánlatokat, a kommentben és az emailben érkezőket is. Az őszi szünetben többet leszek Budapesten, akkor felderítem az opciókat, meg persze otthon is járhatnék, csak ott időpontilag kevesebb megfelelő lehetőség van.
Közben szépen folydogálnak a napok, most valahogy nyugodtabb, kipihentebb vagyok, a suliban is kevesebb a stressz, de nem tudom megmagyarázni, miért, mert nem vagyok kevésbé elfoglalt, mint eddig. Talán a tudat, hogy a jövő hét közepétől pihenhetünk, nem tudom. Szombaton mondjuk munkanap, először lesz ilyen, mióta ebben a suliban dolgozom, de csak két órám lesz, szóval talán kibírom valahogy, persze a tudat, hogy szombat és munka, brrrrr, és az sem segít, hogy reggel megint Budapestről jövök.
Tegnap este bementünk a Bortársaság egyik üzletébe, a pasim ismeri az egyik borászt, mert fotózta őt, akartunk venni egy üveg bort a vacsinkhoz. Ezek a tágas, levegős, szép nagy üvegkirakattal rendelkező üzletek eleve nagyon tetszenek, és imádom nézegetni a millió üveget, amiben a jobbnál jobb borok rejtőznek, és ilyenkor eszembe jutnak a sztorik is az italok mögött, a családok, az emberek, a szőlő, a munka. Ja, és a címkék, bármeddig tudnám csodálni, meg persze kritizálni őket.
Bevihettük a bicajt, meg a kutyát is, beszélgettünk egy kerékpárkészítő sráccal, a szép, jókedvű, vörös borászfiú a kezünkbe nyomott 1-1 pohár fehérbort, és énekelte a jazz dalt, ami a hangszórókból szólt, hogy Let's Fall In Love, és akkor úgy éreztem, hogy pályát tévesztettem. Szívesen dolgoznék egy ilyen helyen.
Aztán vettünk egy üveg friss Sauska Portugiesert és hazasétáltunk, most épp össze vagyok veszve a Bubival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése