Az utóbbi napokban, ha megkérdezik, mi újság, már belőlem is csak a nagyon fáradt vagyok, haza akarok menni, sírni fogok mantra kívánkozik ki, úgyhogy itt az iskolában inkább csöndben vagyok egész nap, persze ez is feltűnik a körülöttem lévő cuki kollégáknak, és kérdezgetik, hogy mi a baj. Nincs semmi, elfáradtam, elegem van. Nem is tudom, mikor voltam utoljára így magam alatt.
Tegnap reggelre kicsit megnyugodtam, hogy oké, mindegy, még szerda, csütörtök, csinálom a dolgom, ahogy tudom, hozok sok karácsonyi anyagot a gyerekeknek, hogy ne nyűglődés legyen, hanem jó hangulat. Otthon pedig a mandarin-mogyoró-karácsonyi dalok szentháromságában töltjük a délutánokat, tegnap ebédre sütöttem rózsaborsos kacsamellet, unokahugiztunk, csavarogtunk a Duna-parton, gyűjtöttünk faágakat a karácsonyfánkhoz, kutyáztunk, majd elmentünk a Desszert szalonba a Főtérre, ahol ettem a világ legszebb sütijéből - de őszintén, össze kell szednem magam, hogy legyen mindezekhez erőm, mert ha megkérdezné valaki, hogy ezeket a cukiskodásokat szeretném-e, vagy inkább aludnék, akkor egyértelműen az utóbbira szavaznék. Úgyhogy este fél 9-kor már aludtam is, de reggel így is halál komolyan azon gondolkodtam, hogy elmegyek a dokihoz, és valami mondvacsinált indokkal kiíratom magam, mert nem.
Az álmaim is nagyon szürreálisak: expasi, hogy ráakadok a blogjára, amiben a szakításunkról ír; valami új házat veszünk, nem tudom, kivel, amiben gyönyörű, a hálóból nyíló gyerekszoba van, amibe én már vizionálom a habos, pihe-puha ágyneművel teli kiságyat; aztán majdnem összefutok az exemmel, de aztán valahogy kihátrálok a szituból; meg hogy valami nagyon komoly nőgyógyászati műtéten esem át, és kórház, orvosok, aggódás, további műtétek, lehet-e még gyerekem... Aggódom-e a biológiai órám miatt? Félek a jövőmtől, és nincsenek éveim arra, hogy biztonsági játékot játsszak, amihez leginkább kedvem lenne, az exférjem szarságai után főleg. Néhány nap, és 37 éves leszek.
Fúúú, hát kitartást, ez nem hangzik jól!
VálaszTörlésViszont amit az álmokról írsz, szöget ütött a fejembe. Nagyon-nagyon sokszor kérdezte a pszichiáter, hogy álmodok-e bármit, amikor jártam hozzá, és én (nem tudom, hogy ez jó vagy rossz) akkoriban soha nem álmodtam semmit. Biztosan nagyon dolgozik valamin a tudatalattid, szóval sztem tényleg menj el! Sztem fog tudni segíteni abban, hogy ne legyél ennyire "űzött"...
Már csak 2 nap, kitartás!
VálaszTörlésSzoktál még csinálni olyan jó kis gyümölcs-smoothie-kat? Biztos jót tenne a vitaminkoktél is a fáradtság ellen.
Ilonka, én azt gondoltam, hogy 30 +/- néhány éves vagy! Olyan frissen írsz és olyan mozgalmasan élsz. Ne csodálkozz, hogy ilyen álmaid vannak! Minden nő ezt éli meg, aki nincs gyereke, de szeretne és éppen 30 és 40 között van. Én 40 évesen szültem és ha utólag másként csinálhatnék egy dolgot, akkor nem cseszném el 30 és 39 között minden szülinapom környékét meg úgy általában minden napomat, azért mert nincs gyerekem és egyre hangosabban ketyeg a biológiai órám. Nálam is hasonló okok miatt tolódott ki ennyire a családalapítás. Igen, tudom, hogy nekem már könnyű, mert itt a lányom. És valahol igaz is ez. És persze sajnálom, hogy nem jött hamarabb, de akkor az egy másik emberke lenne, nem ő és mi sem ilyenek lennénk, mint amilyenek most, ennyi évesen tudunk vele lenni.
VálaszTörlésIsten éltessen és élvezd, hogy ennyire szuper most az életed a Fiúval!