2014. december 23., kedd

OFF

Emlékszem, tavaly ilyenkor még meglehetősen új volt számomra az iskola, hiszen novemberben kezdtem. Készültünk egy karácsonyi műsorral, én is énekeltem, néhányan gyönyörű verset, idézeteket olvastak, és olyan szép volt, hogy a kollégák között voltak, akik a könnyeiket törölgették. A tavalyi évzáró, ünnepi ebéden egy olyan kolléga mellett ültem, akit az előző munkahelyemről ismertem, a többieknek még a nevét se nagyon tudtam. Idén viszont mindennek a közepében találtam helyet magamnak, jót beszélgettem a körülöttem ülőkkel, és mikor körülnéztem, megállapítottam, hogy nem nagyon tudnék olyan helyre ülni, ahol ne kedvelném az ott ülőket, vagy ahol ne fogadnának örömmel. Tavaly ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy így megtalálom a helyem. A múltkor beszélgettem egy ismerős lánnyal, aki a város több sulijában is iskolaorvos, és azt mondta, nálunk kivételesen, látványosan jó a közösség, jó fej mindenki, más sulikban pedig nagyon megy a rosszindulat, meg egymás fúrása - persze én tudom, látom, hogy nálunk is vannak konfliktusok, de tény, hogy engem maradéktalanul befogadtak, és folyamatosan rengeteg segítséget és kedvességet kapok. 

Kaptunk jutalomként egy csomó vicces játékpénzt (Erzsike), aminek nagyon örülök, főleg, mivel a lidliben ki tudom vele fizetni a lichit, a marcipános sütit, a rákocskákat meg a kacsamellet - mondjuk a bort meg a macskakaját nem, nem is értem. 

És akkor most több, mint 2 hét pihenés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése