2015. február 11., szerda

Helyzetjelentés, a nyűgösebb fajtából

Maximálisan rosszkedvű és szomorú vagyok. Ne is kérdezzétek. Na jó, de. 




  • Örülök: ...mert tegnap láttam a kicsi unokahúgom, hazajött vele a sógornőm a kórházból, elmentünk meglátogatni őket, és hát ééédes. Most még nagyon picike, a szemét sem nagyon nyitja ki, csak piheg jóízűen, meg kiscica-hangokat ad ki. A kicsi örömére ittunk Baliey's-t. Jó sokat.
  • Szomorú vagyok: ...muszáj bevallanom magamnak: nem tudunk kommunikálni. Végtelenül elkeseredett vagyok emiatt, mert amúgy szerintem olyan jól összeillünk, és csupa izgalom-mulatság, de közben nyugalom és biztonság együtt az életünk. Ugyanazokat a dolgokat szeretjük, és tök jó minden... Egészen addig, míg elő nem kerül elő bármiféle nézetkülönbség. Nem tudjuk megbeszélni. Én nem bírom a megmondó stílusát, és a helyzetek belőlem is a legrosszabbat hozzák ki. Napok óta nem találkoztunk, azt gondoltam, ez majd kicsit segít, tegnap felhívtam, visszahívott... 3 perc alatt elromlott a kedvem, vert seregként búcsúztam el, hogy ne haragudjon, de nekem ez nem kell, most leteszem. És sajnos nem hogy összecsiszolódnánk, hanem egyre rosszabbak az (amúgy általában piszlicsáré ügyekből induló) konfliktusaink, semmit nem tudunk megbeszélni. Úgy érzem, hogy nekem egy társ, egy biztos, nyugodt háttér kellene, aki elfogad úgy, olyannak, amilyen vagyok, én ezt keresem benne, de közben egy olyan ember van mellettem, aki folyamatosan azzal csesztet, hogy  miért nem másképp, jobban csinálom a dolgokat, és miért úgy, ahogy. Én otthon nem akarok stresszt. Persze biztosan én is egy hülye picsa vagyok... De miért? Nem tudom, mit csináljak. Hogy javítsam meg? Nem vihetem őt 5 hónap után párterápiára.
  • Alig várom: ...természetesen a tavaszt. Ma reggel belegondoltam, hogy még 20 nap, és március... Az már tavasz, ugyi?
  • Izgatott vagyok: ...persze megszerettem az Affairt, és már csak 1 részem van ebből az évadból. Valami különleges alkalomra tartogatom.
  • Bárcsak: ...jókedvű lehetnék újra, és kiegyensúlyozott.
  • Hangulat: ...szomorúságom mellett tele vagyok energiával, azt hiszem, nagyon szépen helyretette az energiaszintem a sok vitamin meg a sport. Ma lehet, hogy elmegyek egy kiállításmegnyitóra, ahol ott lesz egy csomó barátom. Vagy a fejemre húzom a takarót... Vagy nem tudom... Nem tudom. Főleg szomorú vagyok.
    • pedig ilyeneket reggelizem


  • ezt a barátnőm sütötte, és ugyanolyan színű volt nála a fal a konyhában.
    • és még a kávém is elfogyott (na jó, karamellás még van, de azt nem szeretem)


    13 megjegyzés:

    1. Sajnálom :( Lehet, hogy hülye ötlet, de azért felvetem, hátha - mi lenne, ha a vitás dolgokat megpróbálnátok inkább írásban kommunikálni? Férfiaknak ez sokszor jobban megy és így talán jobban átgondolnátok a reakcióitokat. Ha jól értem téged igazából inkább az bánt, ahogy mondja a dolgokat, nem pedig amit mond, de szerencsére a kommunikáció tanulható. Esetleg ha együtt elolvasnátok valami könyvet a témában?
      A tavasz már tényleg közel van, bár itt Bécsben hétfőn 20 centis hó esett, így elég nehéz elhinni, hogy mindjárt március.

      VálaszTörlés
    2. Nincs használható tanácsom, mert amit tudtam, már elmondtam, de belátom, az sem volt jól járható út.

      VálaszTörlés
    3. a '"szomorú vagyok" rész olyan, mintha én mondtam volna mondjuk ma, szóról-szóra. :D Nagyon nehéz. Főleg hogy pár hónapja kezdődött ez nálunk. Eddig nem ilyen volt. Értetlenül állok az egész előtt. :(

      VálaszTörlés
    4. Erre mondaná az egyik barátom, hogy "nektek nőknek semmi sem jó". A pasik nem is érzik a különbséget a "feels like home", az "I'm safe with you" , a "motiváló közeg" és a csesztetés között. És egy csomószor úgy tudják előadni a "de csak segíteni akarok" témát, hogy az ember másra sem tud gondolni, hogy nem elég jó, amit csinál :P
      Én tökre megértem. Hajtom én magamat ezerrel, hajt a melóban mindenki, pörgés van állandóan és aztán csak nyugi kellene. Akinek viszont tök semleges a munkája, ahol csak elvan, neki meg igénye van arra, hogy a privát életben rugdossák kicsit. Aztán tök nehéz kitalálni időnként, hogy ki mire vágyik. Ha meg még sikerült is, akkor még ott van a megfelelő megfogalmazás kérdése, hogy sikerül-e egyáltalán...

      VálaszTörlés
    5. Nálunk anno ugyanígy kb. 5-6 hónap után jött el az, hogy nagyon zavaróvá váltak a kommunikációs különbségeink, rengeteget veszekedtünk, szerintem mindketten majdnem feladtuk. Ezerszer átrágtuk magunkat azon, hogy nem tudjuk egymással jól megbeszélni a dolgokat, akkor úgy gondoltam, hogy ő a hibás és ő is rólam ugyanezt. Amikor a sok szenvedős-kiabálós "megbeszélés" során mindketten rájöttünk, hogy a másiknak is van igazsága, akkor elkezdett változni a helyzet. Ő jobban igyekezett megérteni, én pedig megpróbáltam kevesebbet hisztizni. Eleinte nekünk nagyon jó szolgálatot tette, ha mailt írtunk egymásnak (pedig minden nap találkoztunk), magamon is éreztem, hogy sokkal átgondoltabb voltam, jobban át tudtam adni a gondolataimat, nem csak az érzéseimmel bombáztam, mint élő szóban, így végre kezdte megérteni a problémáimat. Most, 8 év után is vissza-visszanyúlunk az írásos megbeszéléshez, ha nagyon nem tudunk valamit megbeszélni, de azért az évek alatt sokat tanultunk egymásról, és egészen jól kommunikálunk már :) Sokszor az is segít, ha semleges helyen beszélitek meg a dolgaitokat, vagy még jobb, ha egy mini (külföldi) utazás keretében: ott nincsen hova menekülni, ott muszáj beszélgetni, talán a "gyakorlás" könnyebben megnyitja a megfelelő csatornákat. Remélem sikerül megoldanotok és örülök, hogy javult a fáradékonyságod :)

      VálaszTörlés
    6. Nálunk akkor szoktak kisebb súrlódások lenni, mikor az érzelmi bioritmusunk a béka segge alatt van. Fura, de teljesen megegyezik a görbénk, így ugyanakkor vagyunk fen és lent. Nem szoktam ezzel különösebben foglalkozni, mármint a bioritmus görbével, de általában benne van a válasz és tudni, hogy mikor jön "könnyebben" egy konfliktus. Talán ezen is múlhat, de Fruzsitól szerintem jó ötlet az írás, másképp fogalmaz az ember és átlendíthet valami olyanon, aminek amúgy lehet, hogy nincs is olyan nagy jelentősége.

      VálaszTörlés
    7. Aztán meg ki mondta, hogy mindig, mindent, azonnal meg kell beszélni.
      Van, mikor visszanézve könnyebb.

      VálaszTörlés
    8. Én szkeptikusabb vagyok. Nálunk is vannak kommunikációs stílusbeli eltérések. Mi már házasok vagyunk, két gyerekünk van, tehát a különválás szinte nem opció. Legalábbis nem ezért. És nagyon sokat beszélgetünk, irtó önreflexíven. De van a viselkedésnek egy pontja, ahonnan az ember már nem tudatosan reagál, cselekszik, hanem ösztönösen, zsigerből. Ha fáradt, ha hirtelen, váratlanul történik valami, ha (nagy) baj van, akkor hiába minden előzetes megbeszélés, jönnek a beidegződött reakciók. Úgyhogy én arra jutottam (ha valaki 20 évesen azt mondja, ilyesmibe valaha belenyugszom, kiröhögöm!), hogy vannak dolgok, amikbe bele kell nyugodni. Kissé sarkosan fogalmazva, ez a házasság (egyebek mellett) akkor fog egyben maradni, ha én megtanulok együtt élni a férjem viselkedésének azzal az 5-10%-ával, amit nem szeretek, ami bánt, de amin akkor sem fog tudni változtatni, ha válóperrel fenyegetőzöm. S ez nyilván rá is vonatkozik.

      VálaszTörlés
    9. Az írás szerintem is jó ötlet. Mi anno telepostiteltük az ajtót "szabályokkal", hogy elkerüljük a konfliktusokat (pl."panaszkodj, ne támadj"), egy idő után csak az ajtóra mutattunk, ha valaki nem úgy kezelt egy konfliktust, rossz hangnemet választott (nálunk nem a mondanivalóval volt gond, hanem a hangnemmel), aztán egy idő után "összecsiszolódtunk", szépen betartottuk a szabályokat a konfliktus elkerülése érdekében, egy ideje pedig a post iteket is leszedtük már. Türelem, megy ez, csak nem mindig egyből, nálunk elég kemény meccs volt eljutni a konfliktusok borzasztóan kezelésétől a konfliktusok jól kezelésén át a konfliktusmentes életig.

      Megpróbálhatnád idegesség nélkül, normálisan elmagyarázni, hogy téged mi miért bánt, és kéred, hogy változtasson ezen, biztos vagyok benne, hogy intelligens férfi, és megérti - de aztán lehet, ezen már túl vagytok. Hajrá azért, kitartás, már csak 1.5 hét és 10 fok lesz! :)

      VálaszTörlés
    10. Réka nagyon jól leírta és 42 évesen én is azt látom, hogy azok a kapcsolatok, házasságok működnek (jól), ahol van kompromisszum - jellemzően a nők részéről.
      Házirend nálunk is volt, amikor összeköltöztünk - kb. 1 év kellett, hogy a 10 pontot sikerüljön a rutin szintjére emelni, de az én párom extrán szórakozott.
      Az nem derült ki, hogy azzal van gondod, ahogyan mondja vagy azzal is, amit mond? És még egy fontos kérdés: szeret téged?

      VálaszTörlés
    11. Többedjére írod ezt a "nem tudunk kommunikálni" dolgot.
      El nem tudom képzelni, hogy mi lehet az, hogy "miért nem másképp, jobban csinálom a dolgokat, és miért úgy, ahogy" és hogy mi lehet az a téma, ami 3 perc alatt arra késztet, hogy letedd a telót, amikor napok óta nem találkoztatok. Nekem ez valahogyan nagyon durvának tűnik. "Ilonka, már megint cicás harisnya van rajtad, pedig 3x éves vagy, és kiskosztümös manager asszonynak kéne lenned és öltöznöd!" Így?
      Tudsz mondani példát (ha van olyan ami nem szupertitkos)?

      VálaszTörlés
    12. Kitartást Csajszi!!! Én most többet nem tudok mondani... <3

      VálaszTörlés