Helyzetjelentés

Gondolom, nem kell mondanom, hogy a szakdolgozatírós időszak nem az ember életének legizgalmasabb fejezete. Viszont ott vannak a kilátások, hogy milyen szuper lesz minden, ha leadom. Arra még nem akarok gondolni, hogy el kell kezdenem tanulni az államvizsgára is, de azért lesz egy kis szusszanás a kettő között (bár még nem tudom, mikor lesz). Sajnos nincs túl nagy motivációm, főleg, mivel a pedagógia tanszéken, mikor mondtam, hogy hagyjanak már  ezzel a szakdolgozattal, mondták, hogy de, sajnos muszáj, de hát mindegy, csak írjak valamit, úgy húsz oldalt, szóval sejtésem szerint nem doktori disszertáció-szintű irományt várnak el. Szívem szerint így leadnám, ahogy most van, annyira nem érdekel, kapjak rá kettest. De persze nem, csinálom én, csak nyüszögök, na. A legnehezebb egyébként, hogy dolgozom, és amikor hazajövök, lerakjam újra a seggem a székre, és nekiálljak. Ha már írom, akkor megy, de a hazaérkezés és az effektív munka közt elég sokat vívódom. Nem baj, már csak 4 nap, és vége. Szuper lenne előbb befejezni, de most nem fogom tudni.

• Örülök1: Nagy örömök most nincsenek, úgyhogy nézzük az élet apró dolgait. A legkedvencebb müzlim (Jordan's Country Crisp Raspberry), amit kint vettem néha, és ami egyébként arany árban van, féláron volt a CBA-ban, pedig az is csoda, hogy van náluk, mivel ez ilyen Culinarisban kapható cucc. Én simán tudok nélküle élni, a saját készítésű müzlim is van ilyen finom, sőt, de annyira jó, hogy reggelente néha ezt ehetem változatosságként. Vaníliás rizstejjel, mmm.
• Örülök2: Tegnap annyira hosszú volt az értekezlet, hogy hazafelé beugrottam a szoláriumba hazafelé, hogy kicsit feltöltődjek. Úgy 2 hónapja voltam utoljára, így most a 10 perc egy icipicit megkapta az arcom. Egyrészt iszonyú jólesett, másrészt ma többen is megjegyezték, hogy milyen kipihentnek tűnök - és tényleg, látom én is magamon a tükörben, lett egy kis színem, eltűntek a karikák a szemem alól, szép, halvány rózsák vannak az arcomon - sokat számít, na. Mondjuk tény, hogy most, hogy írnom kell, nagyon figyelek, hogy minden nap aludjak 8 órát, másképp nem tudnám együtt csinálni a munkát meg a szakdolit, főleg úgy, hogy hétvégén is ez van.
• Szomorú vagyok: Ma megérkeztek a végzősök ballagási meghívói, belenéztem, és nem vagyok rajta a tanárok listáján. Kifelejtettek. 
• Izgulok: El szeretném kérni magam a suliból, hogy hétfő reggel ki tudjam nyomtattatni, beköttetni a szakdogám, és bevinni Budapestre leadni. Tudjátok, nálunk nincsen ilyen, hogy szabadság, és mivel nagyon be vannak keményítve mostanában, necces a dolog. Nagyon izgulok, hogy elenged-e az igazgató - sajnos van rá esély, hogy nem.
• Izgatott vagyok: Milyen SZUPER lesz nekem hétfő délután!!! Főleg, hogy kedden-szerdán sulinapok lesznek, szóval lelazulhatok. 
• Alig várom: Egy csomó mindent! Várom, hogy visszakapjam a társasági életem (ami nem a diákokat meg a kollégáimat jelenti), várom, hogy találkozzam a barátaimmal, jó pár lebeszélt találka vár rám lefixálva a közeljövőben. Várom, hogy eljussak fodrászhoz. Várom, hogy elvigyem a kutyát kozmetikushoz, és szép, tiszta, tavaszi kollekciós, koromfekete, szupergöndör, rövid bundát kapjon megint. Hogy elkezdhessek újra rendszeresen sportolni - kedv már lenne hozzá, csak most idő nincs (sok). Azóta sem találkoztunk, úgyhogy várom, hogy lássam a pasim, és tisztázzuk a tisztáznivalókat
• Kíváncsi vagyok: Az új Trónok harca részekre nagyon-nagyon!
• Hangulat: Nagyon tavaszi, csinos, tornacipős, bringázós, randevúzós, jövős-menős, kevéssé dolgozatírós.

Az valami finom?