2015. április 23., csütörtök

Minden oké

A kicsi unokahúgom, amikor meg szoktam kérdezni tőle, hogy mi újság, vagy mi a helyzet, azt szokta válaszolni, hogy . Ami, ugye, nem ideillő válasz, úgyhogy megtanítottam neki, hogy olyankor azt kell válaszolni, hogy minden oké. És olyan cuki, ahogy az öt éves szőke fejével (megint tök egyforma a hajunk) vigyorogva rávágja, ha kérdezed, hogy mizu, hogy minden oké.

Tegnap a sulinapon nagyon rossz kedvem volt, megcsináltam a dolgom, aztán kiültem a napra, reménykedtem, hogy senki nem ül le hozzám beszélgetni, vártam, hogy hazamehessek, aztán mikor rájöttem, hogy senkit nem érdekel, hogy itt vagyok-e vagy sem, hazasunnyogtam. Otthon mindenki próbált jókedvűen csivitelni velem, de abban sem voltam partner. Kicsit napoztam a kertben is, közben olvastam, majd hiába volt jó idő, napsütés, ahelyett, hogy mondjuk elmentem volna tekerni, lefeküdtem aludni, hogy ne kelljen gondolkodnom. És jó ötlet volt, kicsit helyretett.

Aztán végül csak összeszedtem magam, elmentem futni a kutyával, bár az izomlázam miatt csak lájtosan, majd lezuhanyoztam, hajat mostam, majd megkértem anyukámat, hogy vágja le a hajam. Néhány napja próbálok fodrász időpontot szerezni, de csak a jövő hét végén tudnának fogadni. Nem is értem, annyi fodrász van, Dunát lehetne velük rekeszteni, hogy lehet, hogy mégsem lehet bejutni egyikhez sem? Jó, tudom, nekem meg minden azonnal kell. No mindegy, anyu megnyírt, én meg megigazítottam a frufrum, és most tök jó, minek nekem fodrász, plusz spóroltam egy csomó pénzt. 

Este pedig találkoztam a barátaimmal, akiket már rég nem láttam, ücsörögtünk a tengerparton Duna-parton egy szép kis teraszon a kompnál, néztük a naplementét, megittam egy csomó Nyakas Irsai hosszúlépést, elszívtam néhány szegfűszeges cigarettát (nem is emlékszem, mikor gyújtottam rá utoljára), amikor lement a nap, megkaptam a zakóm alá az egyik fiú pulcsiját, és dumáltunk egy csomót mindenféléről késő éjszakáig. Aztán hazajöttem, és bár tudtam, hogy ma nem lesz könnyű felkelni reggel, de nem bántam, mert teljesen a helyére került bennem minden, huss, rosszkedv, welcome back, vidám, jókedvű Milonka. 

Ma pedig megint alszom egy kicsit munka után (az élet nyolcvan után már csak ilyen), kicsit összepakolok meg takarítok, elmegyek bringázni, este pedig jazz koncertre megyek a tegnap esti cuki bandával.

1 megjegyzés: