Íme a heti fotóadag, némi Dunakanyar-, és macskakontenttel. Nagyon szeretek fényképezni, de egyszerűen nem bírom megszokni, hogy cipeljem magammal a gépemet, pedig nem egy túl nagy darab. Vajon minden fotográfusnak gerincferdülése van?
Tegnap délután két óriási eső között mentünk el sétálni a blökivel. Az időjárás miatt teljesen üres volt a város, alig találkoztunk valakivel. A levegő nagyon friss és tiszta, a fények pedig gyönyörűek, de egyben nagyon furcsák voltak, így kattintottam néhányat a telefonommal. A kutyát viszont nem engedtem el egyáltalán, mert ebzárlat van a környéken az elszaporodott rókák miatt. Nem mintha két méternél távolabb szokott volna menni tőlem, de azért nem örült, nem értette, miért van büntetésben.
 |
| Szerintem komolyan elhitte, hogy ez az ő tízóraija lesz |
 |
| Tavasz az egyik legkedvencebb macskaköves utcámban. A háttérben pedig a börtön - biztos van, akinek furcsa, de nekünk a világ legtermészetesebb dolga, hogy itt van, a Duna-part legjobb telkén. |
 |
| Szerintem összeillünk. |
 |
| Nagyon tetszik ez a ház, mindenféle mesebeli történetet képzelek ide. És a Dunára néz. |
 |
| A nyaklánc SK. |
 |
| ❤ |
de szép képek :) már rég voltam arra - itt az ideje megint menni!
VálaszTörlésSzeretem a képeid :) És jövök is ide minden nap töltődni!
VálaszTörlés