Nem, igazából nem gondoltam komolyan, hogy nem akarok pasit, imádom a férfiakat, és nagyon is kell nekem egy csodálatos pasi mellém. Tényleg kimerítő ez a szarakodás, hogy én nem ezt a lovat akartam, nem vagyok szerelmes, depressziós vagyok, még élni akarok, nem tudom. De nekem van két olyan bátyám, hogy szerintem az ő feleségeik a világ legszerencsésebb női a világon, itt van apukám, szóval tudom, hogy van ilyen, és hát biztos vannak még olyan férfiak a világon, akik rám várnak, boldoggá tudnának tenni, és családot szeretnének velem alapítani. De legalábbis egy biztosan van, és hátha összetalálkozom vele valamikor, remélhetőleg előbb, mint utóbb. És igen, a rossz tapasztalataim ellenére hiszek benne, hogy van, akiben meg lehet bízni.
A gyerekigényem most napi szinten ki van elégítve, az unokaöcsihugik olyanok nekem, mintha a gyerekeim lennének, és még kisbabázhatok is, ha akarok, néha ott alszik az ágyamon a legkisebb, aki nincs még fél éves, puszilgathatom a talpát, és ha ébren van, mindig mosolyog rám. De nekem is eszembe jutott már, hogy vállalhatnék gyereket egyedül, és írtam is erről ITT, már akkor is sokan hozzászóltak a témához. Viszont most nagyon szeretem az életem, fiatalnak érzem magam, jól érzem magam a bőrömben, és úgy érzem, hogy egy csomó minden vár még rám. Bízom benne, hogy egy társ, meg család is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése