One love

A mai nap során már csak lezártam mindenkit, holnap egy darab órám lesz, pénteken meg már csak osztályozó értekezlet van, szóval azt hiszem, mondhatom, hogy vége a tanévnek. Ma még aktívkodtam egy csomót, elintéztem az angolos tanári példányok tankönyvrendelését minden kiadó felé, kérvényeket írtam a gyerekek nevében, segítettem a kollégáknak - van egy csomó olyan ügy, ami a többieknek púp a hátukra, én viszont szívesen csinálom. Még mindig nagyon szeretek itt dolgozni, de bármit megtennék, hogy továbbra se kelljen osztályfőnöknek lennem, ami rengeteg plusz munka, idő, stressz, aggódás, felelősség, adminisztráció, utánajárás, szülőknek telefonálás, szervezés nagyon pici pénzért. Akkor így, ahogy most csinálom, hogy abban a pillanatban, hogy kilépek a kapun, elengedem az egészet, és csak akkor gondolok rá megint, mikor reggel megérkezem, nem lehetne csinálni a munkám. Egyelőre úgy tűnik, nem kapok osztályt, viszont szinte biztos, hogy véglegesítenek. Kedden lesz egy értekezlet, amin mindenki ott lesz, aki számít, ott fel kell állnom, és el kell mondanom, miért tartsanak meg. Ööö. 

A kutty amúgy nagyon viccesen néz ki. Most, hogy lekerült a nagykabát, kiderült, hogy akad egy kis pocak a bundarengeteg alatt (mondjuk ezt a simik során gyanítottam), és így fürdőruhában kicsit hordó alakja van. De azért nekem ő a legszebb kutya a világon. 

nem haragszik a cicás ruhámért

Tegnap ebédre főztem curryt üvegtésztával, jó csípős lett, és még van belőle, úgyhogy húz haza a hasam eléggé. Aztán majd nekem is lesz hordó pocakom, hogy összeillőek legyünk a kutyámmal. Mondjuk nézzétek a fotót, szerintem így is egy szív, egy lélek vagyunk.