2015. augusztus 17., hétfő

Good news, bad news

Tegnap este elmentünk családosan, a kölykökkel együtt sörfesztiválozni. A gyerekek miatt szerintem én jobban aggódtam, mint a szüleik, amint a kis csapatuk különböző irányokban eltűnik a szemünk elől a tömegben, de hát ők tudják, mondjuk tény, hogy előbb-utóbb tényleg megint felbukkantak újabb jégkásákkal, nyalókákkal meg kürtős kalácsokkal felszerelkezve. Mi meg dumáltunk egy kicsit, én nem annyira bírom ezt a vurstlis hangulatot, de azért vicces volt így együtt, én még mindig a kicsi hugi vagyok a két bátyámnak, és ilyenkor úgy bánnak velem megint, hogy mit iszom, nem vagyok-e éhes, üljek le. Végre megbeszéltünk egy csomó mindent, ami engem nagyon zavart, például hogy elviszem a pasim hozzájuk, ott ülünk egy egész estét, és annyit nem kérdeznek meg tőle, hogy mivel foglalkozik, bezzeg a gyereknevelés minden csínyját-bínját órákon keresztül tárgyaljuk. Mint kiderült, kíváncsiak ők, csak épp nem akarnak tolakodóak lenni. Hát, nem tudom.

Itthon jól kialudtam magam, aztán visszahívtam egy ismeretlen telefonszámot, ami már Franciaországban is hívott párszor. Az igazgatóhelyettesünk volt, és azzal a remek hírrel indította el a hétfő reggelemet, hogy valóra válik a rémálmom: szeptembertől osztályfőnök leszek. Egy végzős szakmunkás osztályt kapok, akik bár szeretnek, de engem megesznek reggelire, ráadásul nagyon egyszerűek, mindez jó adag rosszindulattal karöltve, gonoszak egymással és a tanárokkal is, több kiutált gyerek is van az osztályban. Nekik lesznek szakmai vizsgáik is idén (angolból is), szalagavató, ballagás, mellettük lesz még 3 végzős osztályom, közülük egy szakmai vizsgázó (angolból is) és két érettségiző, ja és persze most ősszel lesz a portfólió védésem és a minősítő vizsgám, amikről kábé azt sem tudja senki, hogy mik ezek, én leszek a suliban az első, aki átesik rajtuk. Szerintem meg fogok őrülni, de legalábbis rengeteget fogok dolgozni - mindezt egy Budapesten élő és dolgozó pasi mellett. Basszus. Na mindegy, ez van, meg kell tanulnom jobban megszervezni a dolgaimat és beosztani az időm, a spontaneitás, amiben egyébként profi vagyok, most nem lesz opció. Búcsút mondhatok a régi szép időknek, mikor megtartottam az óráimat, és gondtalanul, fütyürészve tekertem haza.

19 megjegyzés:

  1. Hahó, Csajszi, megadok egy elérhetőséget a lájkolós oldalon, ha szeretnéd :) Ő a munkatársnőm, Kriszti és tavaly volt Neki ilyenje :) tud segíteni majd, nagyon készséges :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi szépen, de meg fogok kapni a suliban minden segítséget, nagyon aranyosak a kollégáim, nem ezzel van gond, hanem hogy púp a hátamra az egész.

      Törlés
    2. Okéoké :) kitartást, állítólag jó utána nagyon :D

      Törlés
  2. Szerintem jo dolog ofönek lenni, melos, de bele fogsz jönni. Es ez az igazi tanarsag, nem az, hogy mik a rendhagyo igèk ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem ez tök érthető ..én átérzem a dolgot (nem azért mert tanár vagyok) hanem mások vagyunk mind és valakinek ez jó móka, van akinek púp a hátán...

      Törlés
  3. Szia Ilonka! Az utóbbi két hónapot retrospektíve olvastam csak, mert többnyire nem voltam netközelben), nagyon örülök a híreknek! Legfőképp a pasinak, nagyon jó olvasni, hogy ígéretes a kapcsolat, és boldog vagy vele! Már régebben is szerettem volna kérdezni, lehet Neked (vagy a blognak) írni valahol magánban? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Manner, köszi szépen!
      Hát hogy a viharba ne lehetne nekem írni?:)
      angolreggelivacon@gmail.com

      Törlés
  4. És amúgy olyan opció nem volt (az osztályfőnökségre), hogy kösznem?
    Végzős osztályt átvenni mindenképp szívás, hát még ha ilyen rossz a reputációjuk... de emlékszem, hogy amikor ebbe a suliba kerültél, akkor is voltak hasonló félelmeid, de sikerült megszerettetned magad a tanítványaiddal. Hátha most is így lesz. :)
    A lábkörmeid viszont tök jó színesek anyway! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincsen ilyen lehetőség, illetve elméletileg van, gyakorlatilag nincs, ha felajánlják az osztályfőnökséget, el kell fogadni. Meg a volt osztályfőnökük, akit kineveztek, és már nem tudja ezt csinálni, engem szeretne, mert jóban vagyok az osztállyal - tényleg szeretnek amúgy - oké, csak a fél osztályt tanítom - de akkor is egy extrán, legendásan problémás banda. De nem is ez a bajom, mert ezt a részét, az emberit szerintem meg fogom oldani, de a rengeteg adminisztráció, a szülői értekezletek, a szülők hívogatása az igazolások miatt (rengeteget lógnak), a szalagavató, a ballagás leszervezése. Basszus, ha valaki szarul szervez, az én vagyok. Szóval rengeteg meló szinte semmi pénzért. No mindegy, ez van, barátkozom a gondolattal.

      Törlés
    2. Vedd megtiszteltetésnek :) Kb. így gondolja ped. körökben mindenki :) amúgy majd figyeld meg, hogy eltelik 3 hónap és anyanyúlként harcolsz a kis szaros dögökért :))) tapasztalatból mondom :D

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Fú, ha osztályfőnök lennék, biztos azzal kezdeném, hogy megpróbálnék beletúrni a gyerekek agyába és megmozgatni bennük valamit az énképükkel kapcsolatban... Névtelenül beadható fogalmazást iratnék velük, kérném, hogy mutatkozzanak be, meséljenek a jövőképükről, ilyenek... Ezt a részét tutira élvezném. Ezek jók, mert sok gyerek még soha nem fogalmazott meg semmit magáról vagy a terveiről, ellenben nagypofájú és bánt másokat. Ha hallják a társaikat ilyesmikről beszélni, az gondolatébresztőként hathat rájuk, és megindulhat a jellemfejlődésük. Persze ha tényleg olyan osztály, akik megesznek reggelire, lehet, hogy én könnyen beszélek, mindenesetre biztos megpróbálnám kivívni a tiszteletüket azzal, hogy megpróbálom megérteni őket. Elvégre egy tanárnak, főleg egy ofőnek olyannak kellene lennie, akihez a gyerek bizalommal fordul segítségért vagy egy kis beszélgetésért, ha esetleg biztatásra van szüksége. Oké, okééé, tudom, nem így megy manapság, de ez olyan izgi. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fogalmazást írni önszántukból egy szakmunkás osztályban? Hahaha. Mindaz amit leírtál egy szakközepes osztályban talán véghezvihető, elméletben nagyon jól is hangzik. Talán kicsit árnyalja a képet, ha elmesélem, hogy ez az az osztály, akik megkérdezték, hogy miért lettem tanár, elmeséltem, és a beszélgetésben eljutottunk odáig, hogy vannak ismerőseik, akik Olaszországban kurvák, kint vannak pár hónapot, hazajönnek, tele vannak pénzzel, élnek, mint hal a vízben, szuper autóval járnak, és ez tök jó, hogy ilyen könnyű munkával egy csomó pénzt keresel. És ezzel nem egy gyerek értett egyet, hanem egy csomó. Miután összekapartam az államat a földről, megpróbáltam egy csomó oldalról megvilágítani a dolgokat. Hát, maradjunk annyiban, hogy nem vagyok róla meggyőzve, hogy átment az üzenet. Iszonyú gáz értékrendjük van, és sajnos ők a nagyhangúak. Vannak persze cukik, egy-két okos is, de ők persze a szájukat sem merik kinyitni a többiek előtt. Rendszeresen falkában aláznak 1-1 kipécézett gyereket, amin én mindig borzasztóan kiakadok, amire nekiállnak megmagyarázni, hogy miért van igazuk, és miért érdemli meg az illető. Szóval nehéz. Ezek a gyerekek eladónak tanulnak egyébként.

      Törlés
    2. Jézusom....annyira naiv vagyok!

      Törlés
    3. Igen, gondoltam, hogy ilyesmi osztályról van szó, általánosban én is a nyomik közé tartoztam, szóval tudom, milyen, amikor egy osztály egy rakás rosszindulatú gyerekből, debilből áll. De a legtöbbjük csak színészkedik, egymásnak próbálnak imponálni, közben meg nincs kifejlődve a valódi énjük, és durván kisebbségi komplexusos mind, és azok is maradnak, ha nem tudatosítja bennük senki, hogy értékes emberek lehetnek, csak akarniuk kell. Bár tény, hogy a mai tinik sokkal durvábbak, mint mondjuk 5 éve, és be se mernék menni a terembe, mert félnék, hogy a székhez ragasztanak... De tényleg csak azért hülyék, mert egymást erősítik a hülyeségben, és külön-külön biztos tudnak viselkedni. Mondjuk oké, nem vennék rá mérget, hogy öntudatra tudnám őket ébreszteni - mert az ilyenek baromira nincsenek maguknál -, de biztos az agyturkászással próbálkoznék (most amúgy nem osztani akarom az észt, csak elképzeltem, én hogy próbálnám túlélni). Megértem, hogy nem fűlik a fogad az ofőséghez, tényleg félelmetes kihívás, de biztos megállod majd a helyed. :)

      Törlés
    4. Ú, ez a kurvás sztori nagyon durva. Esetleg nézzétek meg a Bibliotheque Pascal-t ebben a témában, hátha egy picit árnyalja a képet, persze egy film sose fogja űberelni a személyes benyomásaikat.
      Annyira szívszorító, hogy ma Magyarországon egy gimnáziumi (oké, tudom, szakmunkás) osztályban az Olaszországban kurválkodást elfogadható jövőképnek tartják, és ez még csak nem is egy B-A-Z megyei zsákfalu, ahol nincs hova kimenni a szegénységből meg a kilátástalanságból, hanem fővárosközeli város. :(
      Nyelvtudással hogy állnak? Nem akarnak külföldre menni kétkezi munkásnak?

      Törlés
    5. Szerintem sok csóró meg tudja állapítani, hogy külföldön való kurvulással jobban lehet keresni, mint itthon a legtöbb munkával. Néha én is mondok olyat, hogy ,,Áh, elmegyek inkább kurvának", de nem gondolom komolyan. Valószínűleg ők se kurvának készülnek, csak a szájuk jár, elvégre nem a határon beszélnek erről, hanem az iskolapadban teszik az agyukat.

      Törlés
  7. Welcome home, Milonka! Tök jó ez a kép!
    Képzeld egy barátnőm a pasijával egy évig dolgozott egy ilyen hajón Fro-ban.
    Asszem az én agyam is ledobná a a láncot egy idő után, bármennyire is szép a táj :)

    VálaszTörlés