In conclusion

És némi konklúzió így év végére. 

Pénz.

Egyszer, még nagyon-nagyon régen randiztam egy fiúval, aki valami pénzügyi szakember volt. A randi feledhető volt, de annyira megfogott, amit a pénzről, takarékoskodásról mondott, és egy ideje alkalmazom is a tanultakat. Azt mondta, hogy kevésből is lehet félretenni. Keveset, de lehet. És hogy az emberek azért nem tudnak spórolni, mert azt csinálják, hogy ha marad, akkor raknak félre, és hát persze, nem marad, elköltjük, amennyink van. Tényleg, én is ezt csináltam. Szerinte a félretett pénzre úgy kell tekinteni, mint a saját jutalmunkra, és amikor megkapod a fizetésed, ez legyen az első, amit félreteszel, még mielőtt kifizeted a villanyszámlát. És egy ideje én ezt is csinálom, hogy a hónap elején automatikusan átutalódik egy bizonyos összeg egy takarékszámlára, és azzal már nem is számolok, így nem áll fenn a veszély, hogy hónap végén nem marad, és így nem tudok félretenni. Mondjuk nálam az a jó, hogy a fizetésemen kívül folyamatosan jön be pénz az otthoni tanítványoktól is, amire zsebpénzként tekintek, és abból költök kajára, útiköltségre, napi dolgokra. Mondjuk még mindig túl sok pénzem megy el ruhákra és cipőkre, de hát úúúgy szeretem. Vajon megvettem-e magamnak tegnap a 30. kabátomat? Hát, igen, there is room for improvement.

Sport.

Azt is olvastam egyszer, hogy nincs semmi más olyan dolog, ami olyan pozitív hatással van az ember életére, mint a mozgás, és mégis, az emberek sokkal előbb költenek ruhákra, cipőkre, étteremre, italra mintegy kedélyjavító gyanánt. Szerintem gimi óta ennyit és ilyen rendszeresen nem sportoltam, mint most. A nyarat végigjógáztam, augusztus óta pedig az edzőterembe járok heti 2-3x. Még a téli szünetben is voltam futni többször, és nagyon jólesik, pedig mióta nincs a városban spinning, azt gondoltam, hogy nem lesz kedvem megmozdulni a hidegben. Rákaptam, hogy bulizás előtt is mindig elmegyek futni, szebb leszek tőle, mint bármilyen pakolástól, feltölt energiával, a kedvem is helyreteszi. És hát nagyon jól érzem magam a bőrömben. Így akarom jövőre is!

Barátok. 

Ez olyan szuper. Amikor külföldön laktunk, nagyon-nagyon hiányzott a pörgős szociális élet, csak a pasim volt ott nekem. Itthon ez nagyon szépen visszaépült, itt a családom, a kisbarátaim (akik egy tízessel fiatalabbak, mint én, azért hívom őket kicsiknek), a bloggerek, az olvasók, az egyéb barátaim, no meg a haverok. Nagyon szeretem, hogy sok ember közt dolgozom, a ott vannak suliban a munkatársaim, akikkel mostanra nagyon jó a kapcsolatom, legalábbis sokmindenkivel, na és a gyerekek, akiktől rengeteg szeretet kapok. És lett nekem Pilla, aki nagyon hasonló helyzetben van, mint én, akire mindig számíthatok, akivel nagyon hasonló az ízlésünk, és aki teljesen úgy gondolkodik, mint én (úgy rendelünk étteremben, hogy ezt és ezt kérem, én is! és még ezt, ó, én is pont ezt, ja és még ezt is kérem, én is! szóval akkor kétszer ugyanaz a menü lesz). És ő is minden kalandban benne van, és sosem ununk egymásra. Teljes köztünk a harmónia, mint a borsó meg a héja. Mondjuk van néhány barátom, akiket nagyon elhanyagoltam, és fel kell ismernem, hogy főleg a gyerekeseket, akikkel nehezebb egyeztetni... Nem szép tőlem, jövőre jobb barátnő leszek. Sokkal jobb. 

Munka. 

Hát erről eleget olvashattatok mostanában, úgyhogy csak annyit írok, hogy ♥. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire ki tudok teljesedni munkában, nem csak ami magát a tanítást illeti, hanem a munkahellyel és a körülöttem lévő emberekkel kapcsolatban is. És ó, a nyári, téli, tavaszi szünet!

Szerelem. 

Valószínűleg nem vagyok túl az exférjemen, ezen még dolgozni kell, segítséget kell kérnem. Persze az is sokat elmond, hogy még mindig nem voltam képes időpontot kérni a pszichológustól, de nekiállni boncolgatni azt a régi történetet, jaaaaaj. Azért kezdetnek ez a két rövidke kapcsolat nem volt rossz. Ma megnéztem az esküvői fotóinkat, és nem zaklattak fel, ez jó jel, ugye? Olyan szép volt a ruhám! Hátha tartogat nekem 2016 meglepetést ilyen szempontból (is). 

Like a boss. 

Voltak céljaim (see previous post), mindenért keményen megdolgoztam, minden sikerült, like a boss, nagyon jó érzés. Kellene zenélni, de a régi formációt el kellett engednem, sajnos többszörösen terhelt a történet, nem megy, felesleges tovább erőltetni. Az újnak pedig nem tudom, hogyan fogjak hozzá, hogyan találom meg a hozzá szükséges embereket? Januárban szerveződik valami, aztán ki tudja, mi lesz belőle. Mondjuk azt sem tudom, mikor lenne munka mellett ilyesmire időm.  

A lényeg

A lényeg, hogy tök jó volt ez az év! És most már tudom, hogy pasi nélkül is lehet tökéletesen kerek az életem, és hát hátha lesz majd, aki értékel. Így, ahogy vagyok.