Good things come in small packages

Elkezdtem tételesen leírni, hogy mi volt annyira szar ebben a napban, aztán belegondoltam, hogy úristen, ezt miért csinálom? 

Inkább elmesélem, hogy mennyire jó volt tegnap. Suli után elmentünk edzeni Phoebe-vel, válogatott kínzásokban volt részünk, de én ezt élvezem. Aztán hazarohantunk mindketten, ledobtuk a cuccunkat és már indultunk is Budapestre vacsizni. Mondjuk az a pillanat, ahogy Phoebe-re vártam a peronon, képen sütött a nap, éreztem, hogy ez már tavasz, és a tudat, hogy már dolgoztam, edzettem, és totál megérdemelten megyek funolni a barátaimmal, az nagyon jó volt. És érzem, egyre több ilyen lesz, ahogy csordogálunk kifelé ebből a sötét alagútból. Sétáltunk egy picit, közben elszívtunk egy szegfűszeges cigit, beültünk az Okay Itáliába, megrendeltük a spagettit és a bort, befutott Pilla is, és hát soha rosszabb csütörtök délutánt (szívecske). Ettünk, trécseltünk, nevettünk. 

Aztán mindenki ment a dolgára, én pedig megvizsgáltam a leárazások végét, annyira mondjuk már nem izgalmas, de nem baj. Egy csomó pénzt spóroltam ebben a hónapban azzal, hogy beteg voltam, alig voltam valahol, kajára pedig a játékpénzeket költöttem (the perks of a boring life). Ezt kompenzálandó vettem egy óriási, nagyon puha, lila-szürke kendőt, anyukám kapott tőlem hasonlót még január elején, mert úgy találtam, hogy nem elég meleg a kabátja, ő imádja, és azóta én is akarok olyat - és nagyon szépet sikerült vadászni, ma konkrétan mindenki megdicsérte, akivel összetalálkoztam. Meg vettem magamnak két ruhát, mindkettő fekete minimál darab, és nem sok közük volt a leárazásokhoz, már a Spring by Milonka kollekció darabjai lesznek. Az egyiket ma már felvettem, és perfetto.