2016. január 6., szerda

Nyau

Szoktam néha úgy érezni, mikor beteg vagyok, hogy ez a szervezetem jelzése, hogy állj, elég, pihenj. De könyörgöm, most lett vége a szünetnek, kipihentem magam, tele vagyok tettvággyal, készítenem kellene az osztályokat, én meg itthon ülök némán, a magándiákokat is lemondtam, ami persze pénzkiesés, meg edzeni sem tudok. Hát olvasok (az idei egyik tervem, hogy újra rákapok az ízére, és nem havi egy könyv lesz, hanem sokkal több), és ez jó, de közben buzog bennem a tettvágy, lenne több találkozóm (van amit már lemondtam, és van, amit muszáj lesz), hadd csináljam már a dolgom. Nyaff. 

Mondjuk szenvedés helyett eszembe juthatna a haverom barátnője, aki 4 évvel ezelőtt valami gyomorfertőzés következtében teljesen lebénult, és bár sokkal jobban van, 4 évvel később térdtől lefelé még mindig mozgásképtelen, és tulajdonképpen annak is örül, hogy él. Úgyhogy fogjam be a szám, gyógyuljak gyorsan, hétfőtől pedig back to reality.

A kutya hétfőn-kedden kissé ki volt akadva, hogy 2 hét majdnem folyamatos itthonlét után reggel újra itthon hagyom, de most megint megnyugodott, Anyukám pedig fahéjas palacsintát süt nekem. Problem? 

4 megjegyzés:

  1. Már majdnem sajnáltalak, de a palacsintát olvasva már kicsit sem. ;)

    VálaszTörlés
  2. Pedig a betegségek lelki okai mindig érdekes dolgok. Én vissza tudtam vezetni kb mindig. A nátha az tipikusan a lecsendesedés, elvonulásról szól. Úgy néz ki, te hiába pörögnél, lehet hogy kicsit túltoltad mostanában, és a szervezeted most végre pihenni akar. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rég volt ennyire nyugodt, pihenős időszakom, mint az elmúlt 2hét. A torok megint más, de azt sem látom indokoltnak.

      Törlés