Weekend recap

Szombaton munka után már csak bevásárolni volt kedvem, meg otthon semmit tenni. Vasárnap reggel pedig megint jelzett a telefon, hogy kelni kell, Phoebe-vel volt randim az edzőteremben. Futottunk 20 percet, majd gyúrtunk, közben megbeszéltük, amit meg kellett, meg azt is, hogy mindketten ki vagyunk akadva, hogy 2 hét kihagyás után kvázi teljesen eltűnnek az augusztus óta összeszedett izmaink, és szinte nulláról kezdhetjük az edzést. Azt mondta, hogy ő úgy gondolta, hogy lefogy, kigyúrja magát, aztán onnantól fogva úgy fog kinézni, nem? Most komolyan, életünk végéig kétnaponta edzeni kell járni:)? A vizslás fiú azt mondta, hogy ne izguljunk, az izmok nem tűnnek el, csak nem tónusosak, mert nincsenek használatban... De hát igen, életünk végéig edzeni kell járni, és mostantól örökké lesz izomlázunk. 

Délután sütöttem brownie-t, mert nagyon volt kedvem, és már a karácsonyi szünetben megvettem hozzá a csokit, tettem bele fagyasztott málnát és szedret is, meg csináltam hozzá friss tejszínhabot. Az a csoki illat az egész lakásban, ahh. A bátyámék, mintha megérezték volna, akkor toppantak be, mikor kivettem a sütőből, aztán míg ették, folyamatosan ájuldozott mindenki, hogy milyen finom - no persze, úgy raktam eléjük, hogy még forró volt, a belseje még kicsit folyós, benne a meleg málna szemek, hozzá a frissen felvert házi tejszínhab. Én csak épp megkóstoltam, igyekszem szigorú lenni magammal, de nem volt baj. Az jutott eszembe, hogy amikor szétmentünk az exférjemmel és hazaköltöztem, az egyik nagy szomorúságom az volt, hogy nekem nincsen kinek főznöm, emlékszem, sokat sírtam emiatt is (meg minden miatt). Azóta ez a problémám megoldódott, van nekem családom, meg főzök én magamnak is, nem csinálok ebből gondot. És azóta semmi miatt nem sírok. 

Este pedig ólmos fáradtság lett úrrá rajtam, kikapcsoltam a tv-t meg az egyéb kütyüket, lezuhanyoztam, kikészítettem a ruháimat reggelre (ezt csak extrém esetekben csinálom), bebújtam az ágyamba, ránéztem az órámra - és még nem volt 8 óra sem. Pont írt a vizslás fiú, beteg, otthon szenved, trécseltünk vagy fél 9-ig, majd lekapcsoltam a villanyt, és aludtam reggel 6-ig, majdnem 10 órát. Nekem nem elég másfél nap hétvége.  

Ma meg, hiába aludtam ki magam, egész nap olyan ingerült voltam, hogy úúúúristen. Úgy terveztem, hogy ez egy szuper hét lesz, de most egy kicsit elkezdtem gyanakodni.