Reggel felébredtem, kiengedtem a kutyát és rezignáltan konstatáltam, hogy még csak 6 óra van. Kicsit még visszabújtam az ágyamba, de éreztem, hogy kialudtam magam, és bár biztosan tudnám erőltetni még egy kicsit az alvást, de nagy eséllyel később már nyűgösebben kelnék. Úgyhogy felkeltem, lezuhanyoztam, megreggeliztem, és 8-kor már a várost jártuk a blökivel, olyan jó ilyenkor kora reggel a város, még alig lézeng valaki az ősz, bodorított hajú néniken kívül, kicsit kávé előtti hangulat. Jó lenne csak 9-re járni dolgozni, akkor beleférne hétköznap reggelente egy kis csatangolás, esetleg futás (bár őszintén szólva annak nagyobb a valószínűsége, hogy aludnék egy órával tovább). Sütött a nap, de nagyon hideg volt, kesztyűben lefagytak az ujjaim, nekem meg kilógott a tornacipő és a farmer közt a bokám. Én azt hittem, hogy jó időt mondtak, 18 fokról volt szó, nem? Mondjuk sütött a nap, de alig vártam, hogy hazaérjünk és betolhassam a második reggelimet.
Olyan jó itthon lenni.
Nem, mára hideget mondtak, hétfőre ígérték a 18 fokot.
VálaszTörlés