2016. április 9., szombat

How to make grey days golden

Még a barátságunk elején kitaláltuk Pillával, hogy basszus, milyen undorítóak hétfők, és milyen gáz, hogy ennek törvényszerűen így kell lennie - változtassunk hát rajta. Úgyhogy egy hétfő délután, miután mindketten kidolgoztunk magunkat, találkoztunk Budapesten, elmentünk a Big Fish-be, rendeltünk tenger gyümölcseis spagettit (azóta is csorog a nyálam, ha eszembe jut, viszont már nincs az étlapjukon, érthetetlen) és egy pohár bort, aztán meg felmentünk az Alexandra fölött lévő tetőteraszra, és ott, egy fröccsel a kezünkben néztük meg a naplementét - emlékszem, még tele volt a szívem a vizslás fiúval. Így ünnepnap lett egy szürke hétfőből, egyrészt volt mit várni egész nap, másrészt teljesen feltöltődtünk a különleges programtól meg egymás társaságától. Én azóta is szeretem megcukrozni a hétköznapokat, de sokszor tényleg csak annyi energiám van, hogy összeüssek valami kaját másnapra, és pihenjek, gyakran nézegetem az órát, hogy vajon elég későn van-e már a fogmosáshoz és az ágyba bújáshoz. 

Régen találkoztunk kettesben, és hiányoztunk egymásnak, így tegnapra randit beszéltünk meg. Nem terveztünk semmi különlegeset, találkoztunk 6 körül, megöleltem, és mondtam neki, hogy mondja, mit szeretne csinálni, bárhová elviszem. Nagyon éhes volt (ezt többször is kifejtette, úgyhogy tényleg nagy lehetett a baj), és az én szemem előtt egy pizza lebegett, így kipróbáltuk az Okay Italiát a Westendben. Kértünk egy Capricciosát felesben, mert nekem ott az a kedvenc pizzám, bár miután megettük, mindketten megállapítottuk, hogy éhesek maradtunk (ez mondjuk nem a pizza hibája volt). Úgyhogy a biztonság kedvéért ő evett egy brownie-t még, én pedig egy nagy adag profiterolt. Kicsit beszélgettünk még, sétáltunk, levezetésképpen elszívtunk egy cigit, 9 után pár perccel pedig már a vonaton ültem hazafelé. 

Annyira jók ezek a randik, szerintem akkor sem töltődnék fel jobban, ha delfinekkel úszkálhatnék. 

2 megjegyzés: