2016. június 27., hétfő

Her life

Ma jó szar napom volt, a 2 órásra ígért tanévzáró értekezlet majdnem 5 órásra sikeredett, időközben emailben át kellett kalibrálnom az otthoni diákjaimat. Én amúgy szeretek üldögélni és semmittenni, ha mondjuk közben nyomogathatom a telefonomat, de ma az utolsó percben estem be, és csak az első sorban kaptam helyet, szóval nem nagyon tudtam rosszalkodni. Borzalmasan unalmas, érdektelen dolgokról esik ilyenkor szó, ráadásul be vagyunk zsúfolva egy nagyobb terembe majdnem ötvenen, pillanatok alatt elfogy az oxigén, szóval nehéz nem elaludni, de nem lehet. Na ilyen lehet a gyerekeknek ücsörögni a kurvaunalmas óráinkon.

Aztán hazatéptem, nem volt időm ebédelni sem, majd jött két diákom egymás után. Aztán kerestem valami applikációt, ami segít nyomon követni a bevételeimet és a kiadásaimat, iszonyú jók vannak. Ettől azt várom, hogy jobban átlássam a költségvetésemet, hogy lássam, hol tudnék komolyabb erőfeszítés nélkül jobban spórolni, és így még többet félretenni (gyanítom, hogy a napi, unalmamban végrehajtott szendvics-kávé-lófütty kiadásaimra meg az indokolatlan, éhesen lezavart kajavásárlásaimra jóval több pénz megy el, mint azt én nagyvonalúan gondolom). Úgyhogy a nyáron minden fillér költést betáplálok, hogy jobban átlássam, szerintem ez rendkívül izgi.

Aztán elvittem a kiskutyát csavarogni, meg holnapi tízórait venni (a spórolás projekt részeként), mert bár még nem döntöttem el, hogy a holnapi napot a központi okmányirodában töltöm, vagy a helyi SZTK-ban kontrollon a csuklómmal (kell beutaló a gyógytornászhoz), de mindkét projekthez három napi hideg élelem szükségeltetik. És az is előfordulhat, csak hogy halmozzam az élvezeteket, hogy reggel SZTK, utána meg besöprök Budapestre, és okmányiroda. Uh, belegondolni is rossz. 


Ahogy vásároltam, a blöki kint várt rám a bolt előtt a bicaj mellett, ilyenkor megsimogatom és mondom neki, hogy itt várjál meg, sietek, és akkor ő lefekszik, nézelődik és türelmesen vár, mondjuk amikor visszaérek, akkor örömujjongás van meg ugrabugra, szoktak is bámulni. Közben mellette egy avonos standról kozmetikumokat promóztak, és odajött a nő, és mondta, hogy látta, ahogy megérkeztünk, és már azon is kivolt, hogy a kutya póráz nélkül, gyönyörűen, fegyelmezetten fut a guruló bicaj mellett, de hogy milyen nyugodtan várt rám, hát ez elképesztő, hogy tanítottam meg őt ezekre? És mondtam neki, hogy hát nem kellett őt tanítani, felültem a bicajra és mondtam neki, hogy gyere, kiskutya, meg a bolt előtt mondtam neki, hogy itt várjál meg, majd jövök, és akkor ő fut a bicaj mellett, meg megvár, ahogy kértem. 

Most meg Trónok harcát binge-elek, de valami elromolhatott bennem, nem tudom miért, én már nem annyira szeretek sorozatokat nézni, egy csomó tökjó sorozatom van tartalékban, olyan évadok, amiket még nem láttam, és nem érdekelnek. Hm.

3 megjegyzés:

  1. Mert a pullerek nagyon okosak:) jó, tény, hogy baromira elfogult vagyok vele/velük, de mi sem tanítgattuk a miénket, mégis kamaszkora óta nagyon ügyesen apportíroz, ül-áll-fekszik, nem felejt:)

    VálaszTörlés
  2. Mert végre nyár van :) zizgek én is, unom a sorozatokat, jobb kint bambulni a kertben a semmit is, mint a monitort. Majd télen megint jól fognak jönni a félretettek.

    VálaszTörlés
  3. Ilyeneket olvasva belesajdul a szívem, és nem értem miért is nincs kutya a háznál.

    VálaszTörlés