2016. július 23., szombat

Fiúk az életemből

Tegnap voltam egy fesztiválon itt a városban. Régen nagyon örültünk, hogy végre valami történik, itt egy három napos mulatság, de sajnos hosszú évek tapasztalata, hogy a programot nem az én szám íze szerint állítják össze, meg a tömeg is túl nagy nekem, mindig szorongatni kell a táskám, hogy nehogy zsebtolvajok áldozatául essek. Azért tegnap megnéztük a Wellhellót, és üvöltöttük, hogy apuveddmegnekemavááárost, és vicces volt, de hát tudjuk, hogy megeszem én a mainstreamet, ha megszórják porcukorral. Azzal a haverommal voltam, aki egy barátnőm exe, ő nagyon nem akart pörögni, én meg nagyon akartam, ő nagyon akart inni, nekem meg nagyon nem volt kedvem, szóval most nem annyira éreztünk egymásra. Meg mivel én ugye józan voltam, ő meg enyhén szólva nem, volt egy pont, amikor csöndben voltam, hallgattam a koncertet, és így elkezdett nyomulni, hogy de mi a baj, mit csináljunk, hogy jobb kedvem legyen (jó kedvem van, wtf), menjünk, igyunk egy rövidet, mi a baj, mondjam el, én meg így jézusom, hagyjál már, minden szuper, de félrészegen teljesen rápörgött erre. Azért jól éreztem magam. 

Van egy új tanítványom, egy 28 éves srác, aki egy ismerősöm exe, most szakítottak 5 év után, a csaj dobta ki őt. A szakítás után kitalálta, hogy új életet kezd, és például megtanul angolul, mert még sosem tanult (fura, hogy ilyen van), és jár hozzám hetente kétszer, iszonyú lelkes és okos is, na meg nagyon cuki és vicces. Csak angolul hajlandó írni, ha chatelünk, ami tök menő, pedig még csak nagyon picit tud, de tök ügyesen megold mindent. Na és ezzel a fiúcskával nagyon jó haverok lettünk, de olyan természetesen, mintha ezer éve ismernénk egymást. Bánkon is buliztam vele egy kicsit, meg tegnap is úgy megörültünk egymásnak, amikor összefutottunk a tömegben, hogy azonnal megölelt, aztán miután hazaértem, még egy csomót dumáltunk - és hát az van, hogy teljesen levesz a lábamról. Csak épp 10 évvel fiatalabb nálam, brühühü.

Aztán még van ez a fiú, akivel randiztam a múlt héten, nagyon helyes, jó fej, okos, és van egy cuki, 6 éves kisfia. Nekem még sosem volt olyan pasim, akinek volt gyereke, és az a fura, hogy ez egyáltalán nem ijeszt meg, sőt, nagyon szimpi, ahogy az egészet kezeli. Nem tudom, hogy ezzel van-e összefüggésben, de sokkal érettebbnek, józanabbnak tűnik, mint a srácok, akikkel az utóbbi időben találkoztam. Sokat dumálunk, én kicsit fenntartásokkal kezelem a dolgot, pedig igyekszem nem ráültetni a rossz tapasztalataimat arra, amikor ismerkedem. Találkozunk még, aztán majd meglátjuk.

Meg van ugye a vizslás fiú is, tegnap vittem túró rudikat a munkahelyére, mert segített nekem bicajügyben. Vele megmaradtunk egymásnak biztos pontnak, barátként. Hát, ez van.

Jöhet némi további bossa nova?*



*Szeretlek, Spotify.

3 megjegyzés:

  1. Szakitas utan en olaszul kezdtem el tanulni. Nyilvan nem tanultam meg, mert aztan jott M., es repjegyre kellett a penz, de nagyon jo terapia volt. Es mindenkinek csak ajanlani tudom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem az edzői képzésem volt a rebound-om :D Oké, tudtam már előre, hogy az lesz, mert hetekkel előtte befizettem, de a szakítás másnapján kezdődött a tanfolyam, egy évig tartott, kimaxoltam a rebound-ot :D Meg is változtatta az életem :)

      Törlés
  2. nekem a legnagyobb furi-élményem angollal kapcsolatban az volt, amikor velem egyidős lány jött nulláról kezdeni az angolt. Úgy, hogy előtte légiutaskísérőként dolgozott. És teljesen nulláról kezdtük.

    VálaszTörlés