2016. augusztus 2., kedd

Biker girl

Talán meséltem már, hogy egy csomó szenvedés után elvittem a kék versenybicajom a bringaboltba. Két komoly baja volt, a hátsó fékem és a váltóm is borzalmasan hangos volt, konkrétan tök ciki volt már közlekedni vele, ott tartottam, hogy felültem rá, és mire a sarokra értem, majd felrobbantam az idegességtől. A fékemet egy mozdulattal megcsinálták, a váltó miatt viszont vissza kellett vinnem, és a vizslás fiúnak kellett odatelefonálnia (a haverjai a srácok), hogy próbálkozzanak még, ugyanis nem jöttek rá, miért kerreg annyira, hiszen úgy tűnt, jól beállították. 

Végül nagy nehezen rájöttek, hogy mi a gond* (úgy, hogy hárman állták körül vagy fél órán keresztül, és bűvölték), majd megszerelték, ezzel óriásit emelve az életminőségemen. Ugyanis azóta úgy vált, mint a vaj, és semmi, nulla, zéró hangja nincsen. Boldog vagyok. 

Na és azóta egyfolytában bicajozom. Nem is feltétlenül megyek ki a városból, csak úgy tekergek az utcákon, eszem egy fagyit, elviszem a kutyát, fényképezek, veszek valamit. Csak mehessek, tekerhessek. És olyan jó nyáron a város. 

A prisma applikáció megvan? Ez a kép kb semmilyen volt, és milyen szép kis Van Gogh festmény lett belőle. :)

*A váltókar 6 sebességes váltóhoz készült, maga a váltó azonban csak 5 sebességet tudott, nem voltak kompatibilisek egymással.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése