2016. szeptember 30., péntek

Welcome to reality (and to the land of shallow people)

Mélységesen csalódott vagyok. 

Első körben azért, mert van ez a cuki fiatalember tanítványom, akivel jó barátok is lettünk, és én nagyon felnézek rá a fitnessz rutinja miatt. El szokta mesélni, hogy miket eszik, hányszor hogyan, és hihetetlenül fegyelmezett, miközben én olyan vagyok, hogy eldöntöm, hogy jó, akkor diétázom - nééézd, csokiiii, és már tömöm is a fejembe kábé az egész táblával. Szoktunk találkozni az edzőteremben is, és nagyon durván edz, kb mint Rocky, és hát valljuk be, van is eredménye, mert úgy néz ki, mint egy félisten, nem too much, csak gyönyörű teste van, szóval nem, mint egy isten, csak egy félisten. Na, szóval én felnézek erre a fiúra a kitartása és az önfegyelme miatt. 

És akkor tegnap jött, dumáltunk, kérdeztem, volt-e az edzőteremben (a múlt időt tanuljuk épp), és mondta, hogy ááá, elege van, mondom, miii? Hát az volt, hogy 2 hónapig gyönyörűen betartotta a kajálást, járt edzeni, mint a kisangyal, soha nem volt még kocka hasa, de most megérkezett az is. De összejött megint a régi csajával, akivel nagyon hiányoztak egymásnak, és ugye nagy boldogságában a legkisebb problémája volt a diéta meg az edzőterem, és 1 hónap alatt huss, izmok, pápá, kockahas. És elege van, hogy ennyit dolgozik érte, és hogy ennyire múlandó az eredmény, pedig csak 28 éves. 

Nekem Phoebe, a barátnőm is mondta pár hónapja, hogy Milcsi, mi most már komolyan egész életünkben fogyózni fogunk  meg gyúrni? Nem az van, hogy teszel érte rengeteget, egyszer csak kurvajól nézel ki, és akkor az már úgy is marad? Hát, mondom, édesem, sajna ez nem így müxik.

Na de hogy a példaképem is feladja? Hát ez mi már? 

A második csalódottságomat is elmesélem majd, az még sokkal tragikusabb.

1 megjegyzés:

  1. az öcsémnek olyan a munkája, hogy 2-3 havonta jön 3 hét meghalás, 16 órázás, éjjel kettőig dolgozás, hétvégézés, mindenféle. Na, ilyenkor nem edz. Ilyenkor mindig nyafog egy sort, hogy jajj, eltűntek az izmai és jajjajjjajj és ennek semmi értelme, aztán meg amikor alszik egy jót és már nem a kimerültséges hiszti van, akkor mindig újrakezdi és boldogan újságolja, hogy megint izmosodik. És ilyenkor übercuki, mindig meg kell néznem, hogy jól csinálja-e a gyakorlatokat, nem felejtette-e el.
    Nade csak azért mondtam el, hogy ő is mindig mélységesen kiborul, aztán elmúlik és kezdi elölről. Lehet, a fiúval is ez lesz. Két hétre feladja és újrakezdi.

    A diétával mondjuk én is így vagyok, hogy átlag 6 órán keresztül tudok diétázni :P

    VálaszTörlés