2016. november 16., szerda

Can I sleep?

Nem csodálom, hogy arra kérdésre, hogy melyik a kedvenc hónapod, soha, senki nem válaszolja azt, hogy a november a kedvencem. Fúúúúj. 

Nem mondhatom, hogy rossz napom van, mert a reggel nagyon jókedvűen indult, csak 9-re mentem, vettem friss kenyeret és csodálatosan finom szendvicseket csomagoltam tízóraira, kifejezetten jól sikerültek az óráim, kaptunk sütiket, sikerült örömöt szereznem egy kollégának, aki beteg, pénteken moziba viszem az osztályomat, bemutattam a nyelvi labort 3 csoportnak a nyílt nap keretein belül, és ezért lejött az igazgatóhelyettes megdicsérni, hogy milyen jól csináltam - szóval kifejezetten jó volt a nap - azaz jó lett VOLNA, de nem, mert történt valami extra szar, amit nem tudom, hogyan oldok meg, és egyszerűen sírni tudnék, hogy ez van, de nem sírhatok, hanem valamit ki kell találnom. Közben persze tudom, hogy ez nem is komoly gond, és nagyon szerencsés vagyok, hogy kvázi burokban élek, és nincsenek igazi problémáim, de hát na, mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. Közben tudom, hogy nem élhetek úgy, hogy érinthetetlen vagyok, és lógatom a lábamat egy habos, cukor illatú felhőről, mert engem is érnek kicsi és nagy bajok, néha pedig óriási csalódások (lásd a válásom), bármennyire igyekszem szépen és okosan csinálni a dolgaimat... Csak hát jó lenne úgy aludni mindig, hogy nem ébredek arra, hogy már megint stresszelni kell valamin.

A héten még nem voltam edzésen, és ha nem történik valami komolyabb csoda, nem tudom, hogy mikor megyek legközelebb. Nagyon kéne, hogy jöjjön velem valaki, Phoebe munkát váltott, szóval talán ő majd jobban ráér ezek után, de egyedül most nagyon nehezen veszem rá magam. Ma, a délutáni óráim után össze kellett szorítanom a fogam, hogy legyen még erőm elvinni a kutyát sétálni, csináljak nekik vacsit, majd megmelegítettem egy nagy tányér frankfurti levest, amit anyukámtól kaptam, megpakoltam tejföllel, vágtam mellé puha kenyérszereteket, feltelepedtem a kanapéra, és hát ennyi. Legszívesebben csak főznék, ennék és aludnék folyamatosan. (Note to self: vegyek már magnéziumot meg D vitamint.)

Tegnap délután szomorkodtam, aztán jött a pasim, majd átmentünk autóval hozzá, és útközben mondta az egyik pici üzletnél, hogy álljak meg egy percre. Majd vacsiztunk, és aztán egyszer csak elővarázsolta ezt: 


Ha van valami, amivel fel lehet vidítani engem, az a Ben&Jerry's Chunky Monkey jégkrémje. Ja, és kaptam távkioldót a telefonom fényképezőgép-funkciójához, majd kísérletezem vele és megmutatom. 

2 megjegyzés:

  1. Frankfurti leveeees! Uristen, de vagyom ra...

    VálaszTörlés
  2. "Puha kenyérszereteket", ez olyan szép, meleg, otthonos elírás, nagyon tetszik :) ha nem írtad volna, ki kellene találni. Köszönöm.

    VálaszTörlés