Reggel még teljesen energikusan, kipihenve és lelkesen jöttem iskolába, de mostanra elmúlt és csak a teljes letargia maradt. Sejtettem, hogy nem úszom meg a szünet utáni depressziót, de azért kicsit mégiscsak reménykedtem benne. Ráadásul a szünetben ugye nem fűtöttek, így teljesen kihűlt a suli, és bár két pulcsi van rajtam, és az egyik egészen meleg, mégis dideregve ülök a helyemen. Vágyakozva gondolok a forró vizes medencére, a futásra a Duna-parton, az edzőteremre és a szaunára, úristen, milyen jól esne egy óra mozgás és/vagy egy kis meleg. Nem vagyok valami nagy hangulatban, na.
Reggel nála ébredtünk, ő hamarabb kelt, és még ágyban voltam, mikor elindult, én meg szeretem ilyenkor makulátlanul otthagyni a lakást, hogy ha este hazaér, ne káosz fogadja, úgyhogy még elmosogattam, beágyaztam, megetettem a kutyát, reggeliztem, és így jó 10 perccel később indultam el, mint szoktam. Gondoltam, nálam van az összes cuccom, nem megyek már haza, hanem egyenesen a suliba, kényelmesen beérek - csak épp azzal nem számoltam, hogy ez a 10 perc arra jó, hogy pont belefussak a reggeli őrületes, suliba/munkába-menős csúcsforgalomba a két város közt, így jó 20 perccel hosszabb volt az út, mint szokott.
Szombaton este elmentem a koncertjére, amit kb úgy harangozott be, hogy nem lesz érdekes, és nem muszáj elmennem, szóval nem igazán próbált meg kedvet csinálni hozzá, pedig iszonyú jó volt, sokkal jobb, mint amire számítottam - otthon sokat hallottam már gyakorolni őt, de ez azért teljesen más volt, nagyon büszke vagyok rá. Volt egy szám, amit néha úgy játszik nekem, hogy elalvás előtt lekapcsolja a villanyt, én bebújok, becsukom a szemem, és ott, az ágyban elgitározza még, remekül be tudok rá aludni. Na és ott a koncerten fülig ért a szám, hogy hát ez az én altatóm, nagyon jó érzés volt.
Aztán a koncert után összeszedett, hazajöttünk együtt, és mivel pont itthon van a barátnőm Párizsból, meg az összes kisbarátom a törzshelyünkön iszogatott épp, becsatlakoztunk mi is, bemutattam Tonyt mindenkinek, és nagyon, nagyon jó volt látni, hogy milyen jól megtalálja a hangot mindenkivel azonnal. Az is megdöbbentő volt, hogy utána elmondta, kiről milyen benyomása van, és meg kellett állapítanom, hogy hihetetlenül jó emberismerő. De mindenki nagyon cuki volt amúgy, és úgy tűnt, szimpik egymásnak, szóval tök jó minden.
Ma délután edzőterem, holnap szerintem elmegyünk úszni áztatni magunkat a forró vízben, szerdán értekezlet, majd közös programként sajttortát sütünk (már nem a kollégákkal, hanem a fiúval meg a kisfiával), csütörtökön fodrász, aztán pedig hétvége. Igyekszem kitalálni minden napra valami izgit, hogy ne csak a melóról szóljon a hét és érfelvágás ellen legyen mit várni délutánonként - most már valahogy ki kell húzni a téli szünetig. Aztán a tavasziig meg a nyáriig.
Ez pedig a legnépszerűbb fotóm az ig-n ever:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése