Grincs-poszt

Én nem tudom, mi volt ezzel az év végével, de én életemben nem stresszeltem annyit munka miatt, mint az utóbbi néhány napban - pedig nincsen semmi különös csak nagyon sok ez az egész, a rengeteg óra meg az osztályfőnökség együtt. Iszonyúan feszült vagyok, pattanásig feszülnek az idegeim, mintha egy mini, időzített bomba ketyegne valahol a szemeim és a homlokom mögötti területen. És tudom, hogy el kell majd telnie pár napnak, kell aludnom egy csomót és meg kell próbálnom leengedni ahhoz, hogy ez elmúljon belőlem. Ma reggel, ahogy indultam dolgozni, konkrétan eszembe jutott, hogy elszívok egy cigit, pedig iszonyatosan ritkán dohányzom, és csak alkohol mellé, akkor sem mindig - persze nem gyújtottam rá, de az is durva, hogy eszembe jutott, jó, hogy nem egy vodkát kívántam meg így stresszoldásul munkába menet. Reggelente akkora táskák vannak a szemem alatt, hogy kispárnának lehetne őket használni, pedig simán alszom 6-7-8 órákat. Szarul érzem magam és szarul nézek ki. Mikor lesz már nyár? 

Ma volt egyébként az utolsó tanítási nap, osztálykarácsonyoztunk, majd volt ünnepség, amire 2 napja megnyertem, hogy ki kellett állnom szervezkedni az egész suli elé - emiatt is izgultam kicsit, de persze minden flottul ment. Ha belegondolok, hogy gondolkodtam rajta, hogy kiállok az ünnepségen egyedül énekelni - áldom az eszem, hogy végül letettem róla, az a stressz különösképpen hiányzott volna. És most 2 hétig nem akarok tinédzsert látni. Tegnap amúgy összevesztem az igazgatónőnkkel is, ahogy kell, mert megmondtam a véleményem, ugyanis hiszem, hogy tudniuk kell, hogy nem lehet a pedagógusokról a nyolcezredik bőrt is lehúzni, meg az igazságtalanságot sem bírom. Megkaptam érte a magamét, többek között azt, hogy úgy csináltok, mintha egész évben kapálnotok kellene. Én mondjuk szeretem azt gondolni, hogy a kollégáimmal együtt hasznos, értékes munkát végzek, de lassan kezdek gyanakodni, hogy ezzel a véleményemmel sokan nem értenek egyet. Na mindegy.

A pasim teljes erőből készül a karácsonyra. Épp munkahely-váltásban van, így a két meló közt van úgy 2 hete (már az ünnepeken kívül) a dolgaira, ami ugye egy dolgozó embernél ritka, mint a fehér holló, így ezen felbuzdulva takarít, szelektál, lakást szépít, sütit süt, vásárol, készülődik, nem tudom. Próbál engem is bevonni, és igyekszem nem letörni a lelkesedését, mikor kérdezget, hogy nekem még mi van a karácsonyi to-do listámon, de legszívesebben bevallanám, hogy az egyetlen erőtlen kísérletem a karácsonyi készülődésre csúfos kudarcot valló halszagú karácsonyfám (aminek ügyében lószart sem tettem még, azóta is ott illatozik a teraszomon, nem, mintha lett volna bármire egy percem is) volt, és eddig kizárólag magamnak vettem ajándékot.  És nem az, hogy a to-do listámon az alvás, a sorozatnézés és a forraltbor ivás különböző sorrendben, ismétlődve váltogatják egymást, hanem konkrétan nincs is karácsonyi to-do listám. Embereket meg kurvára nem nem igazán kívánok magam köré, max kutyákat és cicákat. 

Persze két nap múlva majd tutira Michael Bublé karácsonyi playlisteket posztolok mézeskalács receptekkel karöltve, de ma én magam vagyok a Grincs. Ha rajtam múlna, idén elmaradna a karácsony.