2016. december 15., csütörtök

The Dress

Az volt még, hogy kedden, mikor itthon voltam délelőtt pár percet, csöngettek (hát ez meg kicsoda), kimentem, és egy futár hozta a NON+ ruhámat. Annyira örültem, hogy épp itthon voltam, és így személyesen vehettem át - mondjuk nem tudom, szerintem az átlag ember nem tartózkodik otthon hétköznap délelőtt fél 11-kor, de ők tudják, nekem meg most mázlim volt.

Szóval a ruha! 

Csak másnap volt időm felpróbálni, de instant szerelem, sokkal szebb, mint ahogy elképzeltem. Gyönyörűek a színei, pont jó a méret, kicsit testhezállóbb, mint a fekete, szóval jó, hogy S-est választottam. Rugalmas anyaga van, nagyon kényelmes, a kenguruzsebet és a kapucnit imádom, és az ujja is jó hosszú, ami nekem gyengém. Már egyszer volt rajtam, és bár akkora a gardróbom, hogy általában eltelik egy idő, míg újra felveszek valamit, már látom, hogy ez a ruha óriási kedvenc lesz. 

Szóval NON+. Egy magyar lány készíti ezeket a ruhákat, puhák, kényelmesek, egyediek. 2013-ban vettem az elsőt, amikor először hazajöttem a férjemtől, úgy, hogy már tudtam, hogy nagyon nagy a baj, és szerintem már sejtettem, hogy nincsen visszaút. A reptérről taxival mentem a Mom parkhoz, hogy találkozzam egy barátnőmmel, mert muszáj volt beszélnem valakivel. Kicsit várnom kellett, és ott futottam bele a boltjukba (a márkát amúgy az Instagramról ismertem már, régi IG-sek gondolom szintén követik Dalocskát), ahol azonnal beleszerettem egy fekete, testhezálló, nagy kapucnis, rövid, ujjatlan ruhába. Felpróbáltam, és mintha rám öntötték volna - akkoriban alig ettem a szomorúság miatt, nagyon le voltam fogyva, vékony voltam, csokibarna, a hajam világosszőkére szívta a nap, és iszonyú jól állt rajtam az egyszerű, szűk, fekete ruha, meg az arany színű papucs (de fura, hogy még erre is emlékszem). Emlékszem, néztem magam a tükörben, és arra gondoltam, elképesztő, mekkora a kontraszt a külsőm és az érzéseim közt, hiszen vigasztalhatatlan voltam, úgy éreztem, vége, ennyi volt, soha többé nem leszek boldog. 

Aztán persze azóta másképp látom a dolgokat, és már nem vagyok olyan légiesen vékony sem, de óriási kedvencem lett ez a magyar márka, beszereztem pár darabot tőlük, és nagyon szeretem őket. Az az első ruha pedig talán azért lett igazán kedves a szívemnek, mert jelképe lett az első lépésemnek az új életem felé. 

1 megjegyzés: