Az volt a legjobb egyébként a születésnapomban, hogy nagyon sokan megkerestek, olyanok is, akikkel ezer éve nem beszéltem, de most cseteltünk vagy telefonáltunk. Vannak olyanok is, akiket alig ismerek, csak mondjuk zenén, vagy a blogomon keresztül, és mégis, a szülinapom apropóján hosszan, tök jót beszélgettünk, szinte egész nap barátkoztam, meg még másnap is, jó érzés volt. Van egy fiú, akit egy koncertünkről ismerek, egyetlen egyszer találkoztunk, és ahogy most írt, hogy kiszúrtam, hogy legutoljára ez esküvőm alkalmából írt, hogy gratuláljon, én meg válaszoltam, hogy köszi, és üdv a nászutunkról... Hát, jó sok víz lefolyt azóta a Dunán.
Idén nem voltam valami jó barát, több olyan számomra fontos ember van, akit az utóbbi 1-2 évben alig, vagy egyáltalán nem láttam, és van is bűntudatom emiatt. Persze ez nem csak rajtam múlik, de hát na. De egyszerűen nem tudom, honnan kerítsek több időt/energiát a kapcsolataimra. Azt hiszem, nem véletlenül mondják, hogy az ember mellől felnőtt korára eltűnnek a haverok, és csak 1-2 igazán jó barát marad meg. Nálam ez a veszély nem áll fenn, de már így is sokkal kevesebb emberre van kapacitásom, mint régebben. Most a szünetben is lemondtam a barátnőimet, és a Párizsból itthon lévő fotós lánnyal sem találkoztam - miattam. Nekem tényleg sok barátom van, vagy hogy is mondjam, sok különleges, nagyon kedves embert ismerek, akikkel nagyon szeretjük egymást, és akik szeretném, ha részei lennének az életemnek, de egy ideje, ha úgy érzem, hogy nem megy, akkor nem készítem ki magam, hanem nemet mondok a találkákra. Van az a néhány barátom, akikért tűzbe mennék, és napi szinten részei az életemnek, de idén erre is nagyon oda kellett figyelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése