Sütöttem a hétvégén sütit. Voltunk múlt szombaton egy barátnőnknél, aki csinált nekünk szusit, a desszert pedig egy pohárkrém volt. Mascarponét kevert össze joghurttal és tejszínnel, ezt töltötte poharakba, rá pedig egy epres öntet került, fagyasztott epret főzött össze cukorral. Konkrétan majdnem meghaltam, annyira finom volt, főleg a mézédes eperrel a zord tél közepén.
Na és ezt gondoltam tovább, sütöttem egy sima piskóta tortát (ezt a receptet készítettem el, csak 15 dkg liszttel), megtöltöttem joghurttal és cukorral összekevert mascarponéval (minden laktózmentes volt), a tetejére pedig eper zselé került - vettem a Lidlben egy zacskó fagyasztott epret, összefőztem cukorral, raktam bele egy kicsi zselatint, és voilá.
Engem totál boldoggá tesz, ha süthetek-főzhetek. Ezt a tortát megsütöttem szombaton este, betettem a hűtőbe, hogy megdermedjen, és míg Tony fürdette a kisfiút, meg mesét olvasott neki, én addig visszajártam nyitogatni a hűtőajtót és gyönyörködni a tortámban. Nem is maga a sütievés, mert bár szeretem, valahogy nem az a lényeg - de elkészíteni és megsütni egy ilyen gyönyörű és illatos sütit, abban van valami perverzen, nyálcsorgatóan, érzékien kielégítő. Nekem az is nagyon bejön, hogy nem volt konkrét recept, hanem a saját kis kreativitásomat is bele tudtam pakolni. Uh, nagyon jó érzés volt. Legszívesebben minden nap sütnék valami mást.
Kaptam kölcsön egy lidlis szakácskönyvet, és abból is kiírtam pár elképesztő receptet - na majd azokról is mesélek még.
Aww, kösziiii!
VálaszTörlés