Szerintem a leghasznosabb skill a világon a jól-alvás. Kimerítő volt a hétvége, tudtam, hogy alvás-deficittel kezdem a hetet, így előrelátóan lefeküdtem már 10-kor, és szerintem egyszer sem ébredtem fel, de sajnos így sem sikerült behozni a lemaradást. Mondhatnám azt is, hogy megszokott zombi-hétfő van, de az utóbbi időben ki szoktam magam pihenni hétvégenként, mert muszáj, ha valahogy bírni akarom a hetet.
Még mindig nem tudom, mi van, szerintem kiégtem, lemerültem, elegem van. Kb. mindenki kiegyensúlyozottabb körülöttem, mint én, az a hangulat van rajtam, amikor megkérdezik, hogy hogy vagy, és elsírod magad. Pedig igazából semmi komoly baj, nincs, de közben meg semmi nem jó. Azt is stresszként éltem meg, hogy jönnek hétvégére a csajok, és nekem semmi időm nincsen készülni, és nem sajnálhatom magam egyedül a takaró alatt, hanem társasági életet kell élnem a saját kis lakásomban, így majdnem lemondtam őket, pedig már hónapokkal ezelőtt befoglaltuk ezt a 3 napot.
De aztán persze nem, pedig péntek délután, bevásárlás közben sírtam a Lidl-ben a tojásoknál, mert felhívott és megfenyegetett egy szülő (avagy az osztályfőnökség szépségei). Annyira el voltam keseredve, hogy még a pasim is átjött egy fél órára, hogy kicsit brainstormingoljunk és megvigasztaljon, pedig úgy volt, hogy nem találkozunk. Ez segített, hogy kicsit összeszedjem magam, és mire a lányok megjöttek, már tudtam velük nevetni, csináltunk Carbonara spagettit, felköszöntöttük Annát, ittunk bort meg dumáltunk. A lányok közben lesimogatták a kutyáról a frissen trimmelt, illatos bundát, meg megszeretgették a macskát, úgyhogy mindenki örült.
Szombaton aludtunk 10-ig, szerintem mindannyian totál készen vagyunk. Aztán csináltunk együtt reggelit, és bambultunk fölötte úgy délig. Délután mászkáltunk a városban meg a Duna-parton, ittunk forró csokit, este pedig csináltunk sajtfondue-t, amihez Lenszi hozott gépezetet. Kenyeret meg zöldségeket mártogattunk bele, a végén pedig sírtunk, mikor elfogyott, iszonyú finom volt. Aztán megnéztünk egy filmet, majd dumáltunk későig.
Egyikünk sincs túl nagy passzban, talán Gyömbit kivéve, volt mit kitárgyalni. És ezeket a a beszélgetéseket ne úgy képzeljétek, hogy meséled a dolgaidat, a többi blogger pedig bólogat, hogy igen, faszán csinálod, mert egy csomó dologban különbözik a véleményünk és teljesen másképp látunk, még Pilla meg én is. Voltak egészen komoly vitáink most is, mert néha tényleg azt gondoljuk, hogy a másik hülyeséget csinál, vagy egyszerűen nem értjük egymást, de mégis, szerintem ez pont így jó, hogy nem kell alakoskodni, hanem megmondjuk egymásnak a véleményünket, meg ki is tudjuk nevetni egymást, meg persze magunkat is, ha úgy alakul, és belefér. És nem kötelező senkinek nagy önelemzésekbe belemenni, én például nem éreztem most úgy, mert magam sem látok annyira tisztán, és nem vagyok túl jól, és a lányok meghallgatták, amit el akartam mondani, de nem erőlködtek, hogy elemezzek, vagy valami.
De most megint belefutottam egy olyanba, hogy egy bloggernek kvázi cenzúráznia kell, amit leírt, mert az olvasó(k)nak nem tetszik. És bevallom, én is sokat gondolkodtam, hogyan tálaljam, meg mit fogtok hozzá szólni, hogy kidobom a pasim, amire mindenki megdicsér, hogy ügyes vagy, milonka, aztán pedig rájövök, hogy rossz döntés volt, és esetleg meghallgathattam volna őt is (amit nem tettem meg), meg néha nézhetném nem csak a saját szemszögemből a dolgokat. Megszoktuk már, hogy szokás lett ítélkezni és megmondani, hogy hogyan kellene/kellett volna, főként ismeretlenül, név nélkül (jó, nem annyira nálam, itt egészen kedves mindenki). Pedig komolyan, nem tudom, mit vártok, ugyanolyan béna, esendő, hibát hibára halmozó emberek vagyunk, mint ti, csak mi elmeséljük, bevalljuk. Szerintem mindenki el tudja dönteni, mit csinál, tud felelősséget vállalni a tetteiért, elszámolással ezért maximum saját magának meg a lelkiismeretének tartozik, és szerintem nem kell senkitől sem tökéletességet, sem erkölcsi makulátlanságot elvárni. Én személy szerint megtisztelve érzem magam, hogy beleolvashatok mások privát naplójába, és bevallom, jó érzés, hogy pont úgy botladozik más is, mint én.
Szóval az a legjobb a lányokban, hogy mindenki okos, jó fej, nyitott, elfogadó, és senki nem ítélkezik. Ja és főzni és enni is nagyon jó velük.
fondue chez Milonka
léphetsz egyet előre a kiegyensúlyozottsági ranglétrán, én tuti alattad állok (és nemcsak eggyel)
VálaszTörlésmajd jobban leszünk hamarosan mindketten, meglátod! <3
TörlésNem feltétlenül ez a point a bejegyzésben, de szerintem az "ügyes vagy, Milonka" megjegyzések nem annak szólnak sose, ami a való életben történik, hanem annak, amit itt látunk, és ami alapján adott esetben "ügyesnek" tűnik pl. a szakítás, és ezt azért jó elkülöníteni. De/És ebben a konkrét esetben nem a szakításnak magának szólt a támogatás, legalábbis ha jól értettem, hanem a körülményeknek (hogy tudtad, mikor kell véget vetni egy kapcsolatnak - vagyis úgy tűnt, tudod :)). Nem hiszem egyébként, hogy bárki innen ne gondolta volna meg magát soha egy hasonló döntés után, szóval ha valaki elítél amiatt, hogy mégis együttmaradtok, akkor az inkább ne olvasson.
VálaszTörlésIgen, tudom, igazad van. És azt is tudom, amúgy, hogy bár én itt nem válogattam senkit se, de mégis, nekem vannak szerintem a blogszférában a legempatikusabb, legtámogatóbb olvasóim (meg gondolom, aki utál, az nem kommentel). És a szakításra is szupereket írtatok, és nincs is ezzel gond, mert persze tényge csak egy kis szeletét mesélem el a valóságnak, meg szerintem azzal sincs probléma, hogy én meggondolom magam, és aztán a következő posztban feleségül megyek ehhez a fiúhoz, mert egyrészt csetlek-botlok én is, másrészt az élet ilyen bonyolult. Csak látod, mégis valami miatt eszembe jut, hogy nekem valamilyen szinten 'meg kell felelnem' az olvasói elvárásoknak, mert... Nem tudom, miért. És azt mondja valamelyik blogger, hogy arról, amiről akar, arról nem írhat, mert szétszedik/osztják érte (a saját, zárt blogjában), így aztán nem ír semmiről, a másik blogger meg átírja/megvágja a bejegyzését (rosszabb esetben törli), mert valamelyik olvasója megszólta. Na és erről beszélek, hogy szerintem ez nem jó tendencia.
TörlésEgyetértek, bár közben azt is gondolom - elege skizofrén módon, mivel en is blogolok :) -, hogy magának keresi a bajt, aki blogot ír, mert ez egy ilyen műfaj, az internet minden véleményt elbír, a bloggerét is és a kommentelőét is. De alapvetően azt gondolom, amit Te is, hogy ha valami nem tetszik, nem kell olvasni, viszont a bloggernek tudnia kell kezelni a negatív véleményeket is, mert a blog, hacsak nem nagyon manipulatív, műfajából fakadóan megosztó. (Én is olvastam azt a posztot, amelyikben a bloggazda az előző bejegyzésének a törléséről beszélt, és szerintem se ez a megoldás, mert ő van otthon.)
TörlésIgen, köszi, igaz ez is, persze, tudnunk kell kezelni a negatív kommenteket is. Meg hát persze mindenki csak annyit ír le, amit szívesen megoszt, ha nem esik jól ennél több, akkor felesleges erőltetni - tökmindegy, hogy a visszajelzések nem esnek jól, a saját privát szférád véded, vagy csak nem gondolod, hogy a nyilvánosságra tartozik a dolog (közben Bezzegnél is kiderült, h nem rosszakaró írt neki, sőt). Csak közben sajnálom, hogy van, aki a visszajelzések miatt nem ír (Pilla, ugye). Én mondjuk közben már kitaláltam, hogy nekem igazából mindegy, egyrészt nem hinném, hogy bárkit zavar bármi, amit én összekommandózok itt a blogon (vagy ha igen, meg szoktam magam védeni), másrészt én nem akarok megfelelni senkinek (már a szeretteimen kívül), úgyhogy ez van:).
TörlésIgen, jelentkezem, én lennék az egyik, aki inkább nem ír semmit, mert amikor leírtam a eddigi életem egyik legnagyobb kérdőjelét okozó sztorit a saját, zárt blogomon, kaptam érte nem keveset a nyakamba. Azóta valahogy nincs kedvem írni. Minek?
VálaszTörlésPilla! Inkabb kinek? Mondjuk annak, aki szivesen olvassa, akinek adsz a velemnyere, es meg sorolhatnam. A valo eletben se tudunk es nem is akarunk mindenkinek megfelelni, igy ne hagyd, hogy a sajat jatszoteredtol elvegyek a kedvet.
TörlésA blogot elsősorban nem magának írja az ember? Ha nincs kedved, akkor amúgy sem írsz, függetlenül a kommentektől, nem? Ugyanígy, ha a kommentek cukik meg támogatóak, nem fogsz csak emiatt többet írni. (Lehet persze, hogy ezt csak én gondolom így. :))
TörlésNegatív és negatív komment között rengeteg különbség van. Kritika és személyiségeskedésig fajuló bántás között is.
TörlésSzerintem az, hogy olvashatod vkiben a zárt blogját, kiváltság. Bárki esetében. Pont azért, mert talán a legmélyebb érzéseit, kétségeit írja le. Mert szüksége van rá, hogy kiadja magából, mert a napló terápia. Mert nem kirakat blogot ír, hanem durván őszintét. Nem a kommentelőknek írok, de ha bántanak, az engem is bánt. Nagyon nem mindegy a hogyan.
És itt befejeztem, mert nem akarom szétoffolni Ilonka blogját.
mondjuk akkor szord ki azokat pilla, akik kritizalnak... es lenne helyuk azoknak, akik tamogatnak vagy esetleg csendben maradnak:))
Törlésen pl. azert sem tudtam blogot irni nyilvanosan, mert egyszeruen kizart, hogy egy ido utan anonim maradj, hogy ne olvassanak ismerosok, plane meg, hogy a pasim is olvassa, omg... hat pont az a gatlastalansag veszik el, mint ami adrian mole naplojaban is volt;)
Az ideális az lenne ha soha nem kellene magyarázkodni senkinek a saját életünk miértjeiről.Mert mondjuk mindenki elfogadná,hogy a másik,hogy él.De ki tudja ezt betartani? Én mondjuk próbálkozom,de piszok nehéz...;D Nagyon szeretném ha nem zaklatna fel,ki mit gondol rólam.:)
VálaszTörlésEn csak drukkolok, hogy legyel megint kisimult es hepi <3
VálaszTörlésEn szinte semmi igazan szemelyeset nem merek leirni a blogomban, de olvasni azokat a blogokat szeretem, amiken erzem, hogy igaziak, azonosulhatoak, es leirjak, amit en nem merek.
Mindjart itt a tavasz! :)
Vera! Én most erőre kaptam a sok biztatástól. Úgy érzem, nem magamnak írok, hanem az olvasóknak. Persze azért is, mert szórakoztat, jól esik. De amikor nem írtam, az a töprengés miatt volt, hogy rosszul csinálom . (És persze az idő az ellenségem.)
VálaszTörlésén imádlak olvasni, szóval joggal érezheted azt, hogy nekem (is) írsz :) de amit fentebb írtam, azt úgy értettem, hogy ha nincs meg belülről az igény, akkor lehet bármilyen olvasói nyomás, nem fogsz írni, és viszont, ha az olvasók nagyon szemetek, akkor nem hagyod abba az írást forever, hanem vagy bezársz, vagy leszarod őket és tovább írsz nyilvánosan :)
Törlés