2017. március 22., szerda

Follow-up

Köszönöm szépen a kommenteket és a kedves szavakat. Nagyon sokat segített, hogy azt írtátok, hogy igenis, változik a világ, ez van, a nők később szülnek, hiába az elvárások, ha egyszerűen a realitás teljesen másképp alakul. Nem vagyok egyébként magam alatt, nem arról szólnak a napjaim, hogy úristen, kifutok az időből - mondjuk soha nem is voltam az a magát emésztős típus, már gimiben is ötös voltam abból, hogy hogyan kell könnyedén venni a dolgokat. De tudat alatt, úgy látszik, nyomaszt ez az egész. És nem az elvárások miatt, mert az igazából nem érdekel, hanem mert ez a témakör, a család, szülő, gyerek - ezeknél semmi nem fontosabb nekem. Én, Milonka, nagyon szeretném, vágyom rá, és mégis minden arra mutat... Na mindegy, szóval értitek. 

Sosem voltam az a típus, aki féltékeny, vagy irigyli a másikat, mert van valamije, amim nekem nincs, el sem tudom képzelni, milyen ez. De most egy pasi kollégámnak a napokban kisfia született, egy nőnek unokája, és az egyik legkedvesebb kolléganőmnek is kisbabát vár a fia és a felesége. És emiatt extrán a terhességről, a szülésről, meg a bébifotókról szólnak a kávészüneteink. És basszus nem könnyű bevallani, de kurvára nem esik jól. 

Amúgy nincs semmi különös, rengeteget dolgozom, mert érthetetlen módon megint minden plusz (kreatív) feladatot én vállaltam el tökegyedül, és mivel az egyik sokkal, sokkal több meló, mint én azt gondoltam, annyira elúsztam, hogy kérni kellett, hogy kicsit kitolhassuk a határidőket. És bár kaptam egy kis haladékot, közben bejött más, úgyhogy így is kénytelen leszek hétvégén is melózni rajta. 

A héten elkezdtem reggelente járni edzésre, ez mondjuk télen, mikor hideg volt, és sötét, nem ment, de így, hogy szép idő van, és reggel 6-kor már világos van és trilláznak a madarak, így nagyon bejön, sokkal jobban, mint este, a magántanítványaim után, hulla fáradtan elmenni. És reggel már frissen, fitten, lezuhanyozva kezdem a napot, és iszonyú jó érzés, hogy ott az este üresen. Mondjuk ma pont este voltam, de csak mert azt hittem, hogy Phoebe is jön, de végül lemondta. 

Valamelyik este csináltam borsófőzeléket főtt tojással, és most két napig azt vittem ebédre, olyan jó volt, sokkal jobb érzés, mint kaját rendelni. Nagyon sokat gondolok a zenére, a próbára (kicsit olyan érzés, mint egy bimbózó szerelem), meg hogy ki kéne találni valami zseniális zenekarnevet, mert az mindig nagy dilemma. 

Hát ilyen izgi dolgok történnek velem. 

6 megjegyzés:

  1. Amúgy nem csak most szülnek később a nők, régen is simán szültek, azt olvastam valahogy, hogy átlagosan 42 évesen szülték az utolsó gyereküket.

    VálaszTörlés
  2. Nekem 2004-ben jött el az a pont, hogy mindenki körülöttem vagy férjhez ment vagy szült. Én meg semmi... Lelkileg totál kikészültem... Ráadásul a munkámban sem kaptam elismerést.
    10 évvel később, 2014-ben költözött a pocakomba a kislányom. Majdnem 35 voltam, mikor szültem. Az előzetes terveimben az szerepelt, hogy 27 évesen szeretnék szülni. Kicsit csúszott a terv... De megérte :)

    VálaszTörlés
  3. És ha azt mondanád, hogy: rendben, ha pl. egy éven belül sem lesz olyan kapcsolatom, ahová szülhetek, akkor egyedül megpróbálom akár mesterséges úton?
    El tudod képzelni így is akár?

    VálaszTörlés
  4. Amikor az összes barátnőm férjhez ment meg gyereket várt, kemoterapiara jártam eppen, életem nagy szerelme (bruhaha) éppen elhagyott. Ez utóbbi már magában is eleg lett volna az érfelvágós hangulathoz. Aztán eltelt 10-15 év és most en vagyok OK állapotban, ők meg válnak. Ilyen az élet. Szerintem az életben az egyik legfontosabb a talpraállás készsége, ha valami nem sikerül, akkor is újra neki kell futni. De ebben te jó vagy, ne izgulj, teljesen normálisak az érzéseid. És ez a 35 meg 40 jó nagy hülyeség, tőlünk nyugatra körberöhögnének vele:)

    VálaszTörlés
  5. http://divany.hu/ego/2017/03/22/idosebb_anya_gyerek_elonyok/ na ugye :)

    VálaszTörlés