2017. április 1., szombat

Meet me where the rainbow touches the ground

Azzal indult a reggel, hogy egy fél patkányt találtam a teraszon, Igaz, a macskám nem látta a L'ecsót, és reggelit is kért, szóval nem tűnik úgy, hogy komolyabb bűntudata lenne a véres történtek miatt. 

Tegnap, igen, suli után hazajöttem, rendeztem a soraimat, átöltöztem játszós cuccba, majd találkoztam egy volt tanítványommal. Őt még a nyelvsuliból ismerem, aztán sokáig tanítottam őt magán úton is és barátok lettünk. Pár évvel idősebb nálam, de nagyon jó fej, kedves, gondoskodó, aki mindig szeretné tudni, mi újság velem, hogy vagyok. Kicsit olyan típus, mint a bátyám. Születésnapja volt, és ráírtam facebookon, hogy boldog szülinapot, egy sör? És másnapra már fixáltunk is. Sokszor van az, tudjátok, hogy valakivel megbeszélitek, hogy most már tényleg találkozzunk valamikor, okéééé, és aztán sosem lesz belőle semmi. Hát én szeretek konkretizálni. 

Találkoztunk, egy haverja van nála itt a Dunakanyarban vendégségben, úgyhogy hármasban ebédeltünk, utána pedig felszedtük Z. lányát és ettünk egy fagyit a Desszertszalonban, ami miatt már egy ideje nem eszem másutt fagyit (kivéve Pillával, mert ő ismeri a magas minőség lelőhelyeit, én nem vagyok szakértő, ha fagyiról van szó, csak válogatok), sós karamellt ettem meg pisztáciát. Aztán eltekertünk hárman Verőcére, mert ott lakik Z. a kis családjával. A felesége nézett egy nagyot, mikor betoppantam én is, mert nem ismertük egymást, és nem tudta, hogy jövök, de aztán a helyére került minden. Aztán azon kaptam magam, hogy a kislányok szobájában ülök már egy órája, hogy a nagyobbik, a 9 éves rajzait nézegetem (ami WOW, gyönyörűen rajzol), és mindenféle titkos dolgokról beszélgetünk. Én nem tudom, mikor tanultam meg a gyerekek nyelvén beszélni, mert nekem meggyőződésem volt sokáig, hogy azt sem tudom, melyik ez elejük meg a hátuljuk, de most úgy kellett meginnom a fröccsöm, hogy a kicsi végig az ölemben ült, a nagyobbik fűzött nekem karkötőt, a fiúcska pedig tök részletesen elmesélte a Minecraftes kalandjait.

Nagyon szép helyen laknak, gyönyörű a házuk, nagyon jó fej Z. és a felesége is. Először jártam ott, de otthon éreztem magam azonnal. Irigylem azt, akinek sikerül ilyen szuper kis családot alapítania és ilyen szépen élnie, és még nyitottnak is maradnia, ahogy Z-n én ezt látom. Amúgy úgy néz ki, hogy elköltöznek külföldre, és nem is Európán belül. Úgy tűnik, nem örökre, de fuh, nagy kaland lesz a kölyköknek, meg persze nekik is. 

Aztán izomból hazatekertem, nem akartam sötétben hazaérni, útközben meghallgattam az új Tosca albumot és 10-kor már aludtam. 


10 megjegyzés:

  1. Tegnap ettem fagyit. Pisztáciát és sós karamellt.❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Awww :))) ☺️👩‍❤️‍👩

      Törlés
    2. jólvanmár, ti borsó meg a héja :D
      (am ez tényleg aww)

      Törlés
  2. jaj, nekem a fél patkány után már a fagyi sem ízlett :(

    VálaszTörlés
  3. (jaj, mármint nem én ettem és hagytam a küszöbödön a fél patit!)

    VálaszTörlés
  4. Lehet a pati a cicának se ízlik, csak a kaland kedvéért cserkészi be :)
    Aw, sós karamella :)
    Mi Verőcére vagy Kismarosra szeretnénk költözni, de még nem találtuk meg az igazi házat...

    VálaszTörlés
  5. új tosca album? kössz az infót :)

    VálaszTörlés
  6. Szuper dolgok vannak ebben a bejegyzésben :)

    VálaszTörlés