2017. május 17., szerda

You make my heart sing

Találtam a piacon palántákat, úgyhogy ültettem egy csomó koriandert, remélem, jól érzi majd magát a kertben és nem kell többé vadásznom. Van bazsalikom és rozmaring is, a mentát és a citromfüvet pedig már szinte irtani kell, úgyhogy semmi sem akadályozhat meg, hogy egész nyáron mediterrán receptekkel kísérletezzek a konyhában. Eljött az az idő is, hogy minden vázát tele tudok pakolni virágokkal, a piacon is szoktam venni a néniktől, de a kert is csupa virág. Ha időmilliomos leszek (ez már csak hetek kérdése), kicsit agyalok rajta, hogyan lehetne minimális anyagi ráfordítással szebbé tenni a teraszt is, csináltam már Pinterest boardot és gyűjtögetem az ötleteket.

Ma felügyeltem a szakmai érettségiken, aztán két végzős fiú fent várt, mikor végeztem. Ők nagyon cukik, igazi jó barátok, és édesek, meg kell zabálni őket (bárcsak rakhatnék be ide fotókat, vagy inkább beülhetnétek egy órámra velük, hogy értsétek - nem lehet nem szeretni őket). Na és ma kaptam tőlük egy kis csomagot azzal a jelszóval, hogy csak otthon nyithatom ki. Ők ott voltak a szerenádomon néhány hete, és készítettünk persze fotókat. Volt egy olyan, hogy középen állok, és a két fiú két oldalról puszit ad nekem. Na és ezt a fotót kinyomtatták, bekeretezték, becsomagolták és elhozták nekem - tudom, hogy szeretnek, mondják mindig, meg hogy hiányoznak nekik az óráim már most is, de ez akkora kedvesség volt, teljesen elolvadtam. Mindenki, akinek szeretethiánya van, menjen középiskolai tanárnak. Na jó, nem, de értitek.

Egyébként (tudom, hogy nagyon izgultok) tegnap végülis nem esett meg a gyomortükrözésem, csak UH-n voltam (teljesen negatív), és csütörtökre kaptam időpontot, úgyhogy rákészülésképpen megint éhezem. Szerintem a vacsi meg a reggeli hiánya jobban megvisel, mint a gondolat, hogy letolnak egy csövet a torkomon és körülnéznek a gyomromban. Rejtélyes okokból azzal szórakoztatom magam (már mikor nem érettségiket javítok), hogy recepteket nézegetek, és tervezgetem, milyen isteni kajákkal kényeztetem majd magam, ha újra ehetek. A török kajáldák közül a Három testvér a kedvencem (bár az a fiú, akivel 10 évig voltam együtt, mindig gyrost akart ott enni, és egy idő után már kiütésem volt a török kajától), és náluk van paradicsomos, joghurtos padlizsán saláta. Tegnap reprodukáltam, sütöttem padlizsánt (sütés után a padlizsánt hagytam kicsit kihűlni, és engedtem, hogy kifolyjon a leve, mert az keserű lehet) és cukkinit (gondoltam az nem árthat), felkockáztam, egy kis paradicsomot összefőztem hagymával, fokhagymával, az egészet sóztam, borsoztam, fűszereztem, meglocsoltam joghurttal és voilá. Ma is azt vittem ebédre, nekem nagyon ízlik. 



4 megjegyzés:

  1. <3 <3 <3

    A Pinterest meg egy kegyetlen útvesztő. Múltkor is csak egy board-ot akartam csinálni, de aztán végül három lett, mert ott MINDEN van :)))

    Azért jófejség (nem), hogy kétszeres éhezésre vesznek rá :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ;)) Nem baj, az UH miatt is kellett úgyis.

      A Pinterestre én már csak célirányosan megyek. Meg ha nagyon durva napom van a suliban, mikor kb megőrülök, és van 5 percem leülni, akkor szoktam rajta csak úgy nézegetni a képeket, segít kikapcsolni az agyam. Ez a Milonka-féle meditáció:)

      Törlés
    2. jó, hát én is élvezem, de egyszer belekezdek, jön a többi. Múltkor elkezdtem gyűjtögetni ötleteket a lakásdekoráláshoz, aztán rájöttem, hogy ez olyan sok, hogy inkább szét kell szedni háló-előszoba-konyha hármasra, hogy tuti jól átlássam majd :)

      Törlés