2017. június 14., szerda

Semmi se jó

Néhány napja teljesen magam alatt vagyok, antiszoc, hullafáradt és nyűgös, mondjuk tutira hormonális alapon is, de ma ma már annyira nagy volt a baj, hogy ma elmentem és vettem magnéziumot, hogy nehogy véletlenül ilyesmin múljon. Ilyenkor leginkább kerülöm a társaságot, azért is, mert nekem nem esik jól, de főleg azért, mert tudom, hogy én sem okozok örömöt. A suliban is többen megkérdezték ma is, mi a baj, szóval valószínűleg látszik is rajtam, hiába igyekszem kompenzálni reggeli hajmosással, a legcsinosabb ruhámmal, sminkkel, illatfelhővel. A bizonyítványok megírása rengeteg, körülbelül 1 óra egy tanuló, és 26-an vannak az osztályomban, és egy idő után pihenni kell, mert begörcsöl a kezem - hétfő a határidő, így rá fog menni a hétvégém, ez is stresszel nagyon. A jövő héttől érettségik, jegyzői szerepkörben fogok tündökölni, amihez kurvára semmi kedvem, de tudják, hogy gyönyörűen és nagyon percízen írok, úgyhogy ma az igazgatóhelyettes kiskutya szemekkel mászkált utánam, sajnos nem tudtam nem elvállalni. Pénzt mondjuk nagy eséllyel nem kapok érte, de hát nem is azért dolgozom, ugye. Volt még valami, ami nyomasztott, mert szarul csináltam egész évben, illetve nem vettem elég szigorúan az osztályomnál, ők meg visszaéltek vele, de odamentem valakihez, akinek volt hozzáférése a dologhoz, őszintén elmondtam, hogy baj van, és enyhén szólva nem szabályszerűen, de 10 perces munkával megoldott mindent a két szép szememért. Iszonyú mázli, hogy jóban vagyok (majdnem) mindenkivel, és szeretnek a kollégáim. Persze azért viszek holnap neki köszönetképpen egy üveg bort. Nagyon megkönnyebbültem.

Tegnap volt az utolsó alkalom a délutáni felnőtt csoportommal, és úgy mentem oda, mintha a fogamat húzták volna, nagyon kész voltam. De 7-kor közölte a csoport, hogy vége az órának, kaptam egy nagy csomag csokit, de rengeteget, elvittek egy gyönyörű kerthelyiségbe, rendeltünk pizzákat, kaptam jéghideg meggyes söröket, és a végén nem engedtek fizetni. Szoktam apróságokat kapni tanfolyamok végén, vagy sikeres nyelvvizsgáknál, de ez most így a hányinger napom végén különösen jólesett. Nagyon cuki csoport, van köztük egy házaspár, akik majdnem 70 évesek, akik most találták ki, hogy ők megtanulnak angolul, és véresen komolyan tolják, nagyon ügyik - képzeljétek, a nő történész, tanár, és mivel nagyon érdekelte, néhány éve szerzett jogász diplomát, de most annak valami szakosított verzióját csinálja, most adta le a szakdolgozatát, és még azt kell róla tudni, hogy az ejtőernyőzés a hobbija, és életében több, mint ezerszer ugrott már. Hihetetlenül inspirálóak, nem? Ők azok amúgy, akik mindig dupla házit írnak, csak cukiságokat mondanak egymásról, mindig mosolyognak és nevetgélnek, mindenkihez van egy kedves szavuk, és minden alkalommal elmondják, hogy mennyire szeretik az angolóráimat, és mennyire jó, hogy ilyen sokat beszélünk. 

Úgy terveztem, hogy ma délután is biziket írok, de inkább fogtam a kutyit és csavarogtunk a városban, hogy elintézzek pár dolgot és magam is kimozdítsam kicsit ebből a lelkiállapotból.  Végül ez sem esett jól, inkább döglöttem volna a kanapén, de ő annyira boldog volt végig, hogy nem bántam meg. Fürdött a Dunában is, hihetetlen, hogy puli létére mekkora vizikutya. 




7 megjegyzés:

  1. D vitamin is segithet :) De par nap mulva biztos amugy is jobban leszel. Tok jo hogy elvittek vacsizni, en ilyet Bp-en még nem tapasztaltam.

    VálaszTörlés
  2. Neked jó kedvet kívánok!
    Ennek a kutyusnak a nózija, meg a nyelve tök klasszul mutat.
    Jó, ez így elég hülyén hangzik, de ránagyítottam, tök cuki
    Csoportod tagjai nagyon jó fejek, Te is az voltál velük, biztos vagyok benne!

    VálaszTörlés
  3. Eszed itt a magneziumot meg a pizzat, egy ilyen kutyaval oldal szalonnakat meg vöröshagymat kene tolnod. Na, megoldottam.

    VálaszTörlés
  4. "kerülöm a társaságot... mert én sem okozok örömöt" - ez mondjuk kicsit megütötte a szemem.
    persze nem tudhatom, milyen társaságot meg milyen értelemben örömöt, így csak halványan, zárójelesen szeretném megkérdezni,
    csak akkor lenne létjogosultsága az embernek, ha mindig ad? szomorúan, nyűgösen, a teljes valójában miért nem? az nem tartozik ugyanúgy az élethez?

    amúgy meg nyilván kitartást! <3

    a csopi aww, a házaspár tényleg inspiráló :)

    VálaszTörlés
  5. a hazaspar engem tokre erdekel, nagyon szeretnék ilyen emberektől tanulni . nem akarnak blogot írni? :)

    VálaszTörlés
  6. A cuki házaspárt megkönnyeztem...<3

    VálaszTörlés